Ki szeretne munkaalapú társadalomban élni?

„A munkaalapú társadalomban csak az nem akar közmunkában kéziszerszámokkal árkot takarítani 37.000-ért, aki ehelyett napszámba menne feketén, 12 órában, óránként 300-400 forintért. Itt az allergiás munkás parlagfüvet irt, a cukorbeteg pedig inkább kiszárad munka közben, nehogy kirúgják, mert túl sokat jár a mosdóba. (...)

A munkaalapú társadalomban mindenki helyére van más. Itt egy hat hónapos fix szerződést már megirigyelnek a kollégák, a túlóra pénz fogalmát már csak az idősebbek ismerik, a munkaruha, a védőital vagy a pihenő pedig már csak néhány jogvédő szervezet szótárában létezik. A munkaalapú társadalomban senki sem mer szólni, ha a közmunka valójában a polgármester földjének művelését jelenti vagy a korábbi közalkalmazotti munkát feleannyi pénzért. A munkaalapú társadalom nem a közösség gazdagodásán, hanem az 1% luxusán és a 99% szégyenén és kiszolgáltatottságán alapul.

A munkaalapú társadalom főleg választások idején munkaalapú.

A munkaalapú társadalomban nincsen elég értelmes, a munkás önbecsülését és emberi méltóságát erősítő munka, ezért a többség számára ez a társadalom megalázó, nehéz és felesleges munka alapú.”