„Neked, kedves Ellenzék, tehát nincsenek híveid; ha nem vetted volna észre, a funkcionális egypártrendszer alapvető oka Te magad vagy. Nem tudsz közösséget építeni, nincsenek már olyan homogén társadalmi csoportok, akik hozzád menekülnének reményért. Illetve: szinte senkinek nincs már türelme kivárni, hogy rendet tegyél a soraidban. Már a mérges embereket sem Te képviseled, hanem a Jobbik, akinél ugyan még mindig komolyabban veszlek Téged (azáltal például, hogy neked jár »az« ellenzék titulus), de nem tudom, meddig lesz ez így. Különös, hogy épp felrobbanni látszik a Fidesz mögötti egység (ágyúval lőnek Sesztákra, szájról-szájra terjednek a Lázár- és Rogán-ellenes pletykák), ám valahogy még ebből is a kormánypárt profitál. Sokak számára felszabadító erejű élmény ugyanis, hogy végre van vita a jobboldali holdudvarban, hogy a Professzorok Batthyány Körétől a nemesmedvesi polgári körön át az ilyen-olyan médiaemberekig mind többen rázzák le magukról az öncenzúra és a hallgatás láncait, és mernek véleményt mondani a hatalomról. Csakhogy, kedves Ellenzék, a Te kedvedért nem fog senki szembefordulni a hatalommal. Kritizálni fog, lázadozni fog, hőbörögni fog, csalódni fog, de szembefordulni nem lehet vele – mert Veled egy gyékényen árulni még mindig nagyobb ciki, mint beletörődni a hatalom rigolyáiba.
Igen, ilyen ország lett ez. Te meg jössz nekem Falus Ferenccel. Közüled a Bajnai-féle Együtt kapta meg a főpolgármesterjelölt-jelölés jogát. Ha jól tudom, kedves Ellenzék, ez a Te legpolgáribb, legliberálisabb, legprogresszívebb részed, aki ahelyett, hogy egy vagány, városbarát hölgyet vagy fickót vetett volna be Tarlós ellen (mondjuk építészt, fesztiválszervezőt, romkocsma-tulajdonost, a világot bejárt budapesti csúcsmenedzsert, mit tudom én, kit), idedobta közénk az MSZP nyugdíjas tagozatának korábbi elnökségi tagját.”