A hagyományok értékéről és politikai haláláról

Az eredeti szövegre is reflektálva az sem igaz, hogy az egyházak, mint tradicionális közösségek hívei nem hisznek a saját igazságukban. Hiszen éppen az a lényegük, hogy megmutassák, ki az út az igazság és az élet. Persze van, aki azért jár templomba, mert „intézményesült gyakorlatként” ott tud a legtöbbet pletykálni és otthon érzik magukat, de éppen ők maradnak le a lényegről, vagyis a „transzcendens tartalomról”. Eltöltöttem egy pár évet külföldön és saját tapasztalatom alapján állítom, hogy a magyarok (legkevésbé összetartó migránsként is) minden körülmények között elsősorban honfitársaik társaságát keresik, és csak másodsorban járnak össze munkatársaikkal, szomszédokkal, szakmabeliekkel. Még a magyar anyanyelvű zsidók és cigányok is... Szóval a nemzeti hovatartozás és az anyanyelv messze a legfontosabb identitást meghatározó tényező. Akinek identitásproblémái vagy beilleszkedési zavara van, esetleg megfelelési kényszere (legyen az belső, vagy kívülről kikényszerített), az valóban megalázónak, gátlónak élheti meg ezt. Ha a nemzeti és vallási hagyomány problematikus, Ön mégis milyen értékek mentén lenne konzervatív, kedves Béndek Péter? Egy hagyomány értékét nem a kora és nem az ezoterikussága határozza meg, hanem az, mennyire elterjedt és transzcendens gyakorlat. A konzervatív értékrendnek egyébként is csak egy építőköve a rítus. A szerző nagyvonalúan megkerüli, hogy a társadalom alapegysége konzervatív szemmel a család, nem az egyén. A hagyományos rítusok sem egyéni, hanem közösségi gyakorlatok, amik racionálisan nem leírható közösségi élményt nyújtanak a résztvevőnek. Ezért is nem ideológia, eszmerendszer a konzervativ gondolkodás, mert tapasztalaton, hiten, érzelmi azonosuláson alapuló, nehezen összefoglalható és klisékbe nem szorítható, földrajzilag és időben alapvetően eltérő gyakorlat.

Kigészítésképpen: az etatizmus is lehet megőrzendő politikai hagyomány, mint ahogy Franciaországban is az Szép Fülöp óta, az éppen aktuális korhoz igazított formában. Napkirály-Napóleon-De Gaulle, ugye?

Olyan "izmus" nincs hogy konzervativizmus. A szocializmus és a liberalizmus az egy-egy racionális alapon kiötölt emberboldogító elmélet. Nem mellékesen mindkettő megbukott. Ehhez képest a konzervatív a meglévő és működő struktúrákra és közösségekre épít tapasztalati alapon. Egy ilyen közösség a nemzet is, kétszáz év alatt azért komolyan beépült az európai kultúrába. Aki ezt tagadja, az éppen annyira konzervatív, mint a jobbikos újpogányok, akik az ezeréves keresztény "epizódot" felejtik ki. Péter, Ön liberális, bármekkora lelki traumát okozzon is ez a felismerés.

Jé ,kit találtam ! http://o9.metroflog.com/338/98/1/944198338_POITSOSGSGRNOIT.jpg