Beköszöntött a térkép-módosítás szezonja

„Beköszöntött a térkép-módosítás szezonja. Oroszország annektálta a Krím-félszigetet, és Skóciában szeptemberben népszavazást tartanak a függetlenségről (persze ez két NAGYON markánsan különböző megközelítés). Kelet-Ukrajna határai egyre inkább elmosódnak, míg nemsokára talán a katalánok is voksolnának a kiválásról. A közel-keleti határok is átalakulóban vannak, legalábbis a tényleges kontrollt illetően: Szíria, Irak és Líbia térképe is úgy néz ki, mint egy színes foltokkal tarkított modern festmény. Mindeközben erősödnek a nacionalista feszültségek a Dél-kínai-tengeren. Röviden: úgy tűnik, napjainkban a szuverenitás sokkal fontosabb, mint pár éve volt.

De vajon miért? Amikor gyors a gazdasági növekedés, a legtöbb ember (meg persze ország és régió) egyre jobban él, így a jövedelemelosztás kevésbé számít. Viszont a szűkösebb és pesszimistább időkben – mint amilyenben most épp élünk – a világ inkább zéró-összegű játéknak tűnik. Az együttműködésből és kereskedelemből származó potenciális előnyök kisebbek, mint az önállósódással vagy az erőszakos területi terjeszkedésből szerezhetőek – vagy legalábbis sokan így látják.

És a jövedelmek elosztása is sokkal égetőbb kérdés, ha a gazdasági teljesítmény stagnál vagy csökken (és a várakozások szerint ez a jövőben is így lesz). Ez mind országokon belül, és azok között is hat: egyre inkább előtérbe kerülnek a (jövedelem-) elosztási konfliktusok. Ugyanakkor sokkal kisebb büntetéssel kell szembenéznie annak, aki megszegi a (nemzetközi) szabályokat, ha (a) mindenki más is így tesz, és (b) a többiek (köztük a korábbi világrendőr, az Egyesült Államok) saját belső problémáikkal vannak elfoglalva, és nem akarják felvállalni a nemzetközi status quo fenntartásának költségét.”