A rothadt kompromisszumok, melyek során valamelyik fél tabukérdésben hajlandó engedni valamilyen politikai cél érdekében, a csótány a levesben esete.
„A rothadt kompromisszumok, melyek során valamelyik fél tabukérdésben hajlandó engedni valamilyen politikai cél érdekében, a csótány a levesben esete.
Gyurcsány Ferenc egy ilyen rothadt kompromisszumot kötött meg Pásztor Albert jelölésével, mivel a volt rendőrkapitány jelölésével nem egyszerűen csorba esett a két ellenzéki párt renoméján, hanem alapvetően sérült a politikai integritásuk. A baloldaliság fundamentuma ugyanis a morális egyenlőség. Talán ezt az elvet senki sem definiálta olyan egyszerűen és meggyőzően, mint Ronald Dworkin: az állam minden polgára iránt egyenlő figyelmet és tiszteletet kell tanúsítania, ami nem jelent feltétlenül azonos bánásmódot, de azt igen, hogy az állam szempontjából mindegyik alanyának boldogulása egyformán fontos. Legyen az nő, vagy férfi; idős, vagy fiatal; igazgató, vagy alkalmazott; roma, vagy nem roma.
Amelyik politikai párt ebből enged, az nem lehet baloldali erő. A DK és az MSZP a Pásztor Albert jelölésének rothadt kompromisszumával kiiratkozott a baloldali pártok sorából. Ezért nem mindegy, hogy az Együtt-PM hogyan reagál a Pásztor jelenségre (hiszen, mint már a bevezetőben említettem, ebben az ügyben nem Pásztor személye érdekes, hanem az a lejtő, amin a baloldali ellenzék elindult). Mint arra már itt a Szuverénen Miklósi Zoltán is utalt, az Együttnek nem elég visszavonni a támogatást Pásztortól: a párt gesztusának az adhat kellő súlyt, ha egyúttal önálló jelöltet is állít, aki baloldali programmal tud előállni Miskolcon. Ilyen és hasonló határozott lépések nélkül a magyar demokratikus baloldal jövője még bizonytalanabbá válik.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A Tisza Párt körül pedig a baloldali holdudvar képviselői bukkannak fel rendszeresen, noha tagadják, hogy együttműködnének Magyar Péterrel.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
A hegeli dialektika szerint minden tézis megszüli az antitézist.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
„A kommunisták voltak azok Magyarországon, akik világnézet és a párthoz való hűség alapján döntötték el, ki dolgozhat bizonyos helyeken és ki nem” – írta a Magyar Jelen újságírója.
Most aztán árgus szemekkel figyelhetnek az oroszok.
