A baloldal és a „cigány-kérdés”: merre van az előre?

„Merre van akkor hát az előre »cigány-ügy«-ben? Terjedelmi korlátok miatt itt csak röviden, pár pontba sűrítve foglalhatom össze személyes véleményem:

1. A Jobbik retorikájának másolása közép- és hosszútávon visszaüt, ezzel ugyanis a baloldal feladja az alternatíva-gyártás lehetőségét. Lehet, hogy az etnicista rendpárti kártya kijátszásával rövidtávon előnyt lehet kovácsolni a vetélytársakkal szemben. Az is lehet, hogy Miskolcon 2014 októberében vissza lehet szerezni a polgármesteri széket (megjegyzem, kétharmados jobboldali többség mellett), de a »romabűnözés« (copyright Eörsi »valahaminthaliberálislettemvolna« Mátyás) elismerésével a baloldal kapitulál azon értelmezés előtt, miszerint az alapvető bibi a cigányok »vérével« van – amire az egyetlen lehetséges közpolitikai válasz ugyebár az, hogy »nyughatatlan vérmérsékletű« polgártársainkat még szűkebb korlátok közé kell szorítani.

2. A hegemón cigánykép érintetlenül hagyásával nem lehet legitimálni egy olyan átfogó integrációs programcsomagot, amelynek elindítása érezhető változást hozhat a kirekesztettek életvilágaiban, és egy-két kormányzati ciklus alatt a választók számára is érzékelhető eredményeket produkálhat. Mivel – ha nem tévedek – ez jelenti ma a legnagyobb kihívást a baloldal számára, erre kéne a közeljövőben a legnagyobb energiát szánni. De mit tehetnek (a túl gyakran hallgatásba burkolózó) baloldali értékrendű értelmiségiek – kutatók, oktatók, újságírók, közírók, művészek, stb. – ez ügyben?”