Hol lennénk nélkülük

„Az első szabály: egy miniszter mindenhez ért. A második szabály: mindig lehet találni olyat a Fidesz környékén, aki mindenhez ért. A harmadik szabály: aki tényleg semmihez, de semmihez nem ért az ég világon, sokszor még a megfelelő gombot sem tudja megnyomni a parlamenti patkóban, képtelen legalább egy bővített mondattal felelni az újságírói kérdésre, vagy három pohár bortól már Jelcin-osztályú botrányhőssé válik, nos, abból csinálj helyettes államtitkárt. Vagy kormánymegbízottat. Vagy miniszteri biztost. Vagy találj ki neki egy új posztot és írd bele az alaptörvénybe.

A harmadik szabály különösen fontos, mivel be nem tartása veszélyezteti az első szabály betartását. Hiába ért mindenhez egy miniszter, neki is két szeme, két keze van, ennie, innia, aludnia kell. Amit ő utasításba ad, azt valakinek meg kell csinálnia. Nem töltheti aláírogatással, pecsételéssel a napjait. Erre bármelyik balfék alkalmas. De ami a legfontosabb: ha valami rosszul sül el, arról valaki tehet. És a negyedik szabály az, hogy biztosan nem a miniszter, vagy - félve merem leírni - Orbán Viktor tehet róla. Valakire rá kell mutatni, hogy igen, Ő az, elkaptuk, leváltjuk.

Más értelme nem igen lehet 98 helyettes államtitkárnak meg a többi illetékes elvtársnak.”