„Annak a bizonyos »emútnyócévnek« nem az volt a legnagyobb bűne, hogy rosszul kormányoztak, és nem az volt a legnagyobb bűne, hogy 13. havi nyugdíjat osztogattak, amire nem volt fedezet, és nem az volt a legnagyobb bűne, hogy engedtek egy 300 forintról (kevesebb, mint 1 euróról) szóló kierőszakolt népszavazásnak. Talán még az sem tartozott a legnagyobb bűnük közé, hogy hagyták a Fidesz örökös elnökének – azóta Magyarország örökös miniszterelnökének – a nyolc éven át folytatott kíméletlen, eszközeiben nem válogató aknamunkáját, amelynek eredményeképpen végül rászabadult az országra egy alulról jött, műveletlen, parvenű, vidéki horda, amelyet a hatalmon és a pénzen kívül nem érdekel semmi más.
Nem, a legnagyobb bűn talán az volt – aminek az árát most kell megfizetni –, hogy a balliberális kormányzás nem törődött a saját médiájával, miközben a Fidesz örökös elnöke – barátai anyagi segítségével – sorra indította és nyolc éven át fenntartotta az újabb és újabb, ráfizetéses tévécsatornáit, rádióállomásait, napilapjait és hetilapjait. Az »emútnyócév« kormányzása mintha megfeledkezett volna a baloldali orgánumokról, és miközben az igazságosság jegyében folyamatosan ellátta állami hirdetésekkel a saját ellenfeleit –- a jobboldali lapokat és elektronikus médiát –, még azt sem vette észre, hogyan tolódik át a túlsúly az őket ádáz ellenségnek tartó jobboldalra. S mivel a politikai porondon leghosszabb ideje szereplő embert másfél évtized alatt sem sikerült kiismerniük, abban a tévhitben ringatták magukat, hogy egy esetleges kormányváltás idején a tradíciót folytatni fogják. Természetesen nem folytatták.”