Holokamu

„Bár a holokauszt tagadása sokakat bánthat és felháboríthat, ez önmagában nem igazolja a büntetőjogi tiltást. Éppen az a demokrácia lényege, hogy mindenki elmondhatja a véleményét, egészen addig, amíg mások jogait nem sérti meg ezzel. Bár sokan érvelnek úgy, hogy a holokauszttagadás sérti a túlélők és rokonaik, sőt, a jó érzésű polgárok emberi méltóságát is, ha az emberi méltóságot ennyire kiterjesztően értelmezzük, akkor az egy parttalan joggá válik, és megszűnik az egyéni autonómia és a személyiség védelmezőjének lenni.

A büntetőjogi fellépés azért sem igazolható, mert ugyan súlyosan korlátozza a szólásszabadságot, de a célját, a szélsőséges ideológiák visszaszorítását nem éri el. A tabusított vélemények nem tűnnek el a társadalomból, hanem az arra hajlamosak tudatában és legendáriumában élnek tovább. Az ilyen, összeesküvés elméletekben gondolkodó emberek igazukba vetett hitét csak tovább erősíti a büntetőjogi tiltás: lám, az állam minden eszközzel fellép ellenünk, az igazság hordozói ellen – gondolják. Az ilyen eszmékkel szemben csak a tájékoztatás és az erkölcsi elítélés lehet hatékony fegyver. Az állam teendője világos: oktassa magas szinten a történelmet az iskolákban, emlékezzen meg az emberek életét követelő tragédiákról, és tisztségviselői minden esetben kategorikusan határolódjanak el a népirtások tagadásától. Egy olyan állam, amely valóban a szélsőségek ellen küzd, nem alkalmaz a népirtást bagatellizáló történészeket intézetvezetői pozícióban és nem épít önfelmentő emlékművet a második világháborúról.”