Ezt is megértük: Nyugat-Európa lezárja a határait a szír bevándorlók előtt!
A legtöbb nyugat-európai országban már nem dívik a Willkommenskultur, a nyitott gondokodást felváltotta a hűvös pragmatizmus.
Még itt, Csehországban is csak Tokajt (édes tokajit) ismerik és még a szakmában dolgozók számára is mennyire átláthatatlanok a magyar borrégiók és borvidékek.
„A VS vitaindító cikkének válaszai alapján változtattam a címen. A válaszadók szerint jelenleg nem igazán beszélhetünk világhírű magyar borról. Egyszerűen jelenleg nincs ilyen. Tegyük hozzá, hogy egyelőre. A válaszokban megfogalmazódnak azok az eszközök amik változást hozhatnak.
Mielőtt megírnám a saját elképzelésem és én lennék a milliomegyedik fociszakértő, egy pár mondatban magamról: szabadidőmben többedmagammal, immár 5 éve magyar borok forgalmazásával foglalkozom. Kóstolókat tartunk, fesztiválokon veszunk részt. Meglátogatunk borászokat, borászok látogatnak meg minket.
Jöjjön tehát a szvsz:
Számtalanszor tapasztaltam, hogy még itt is mennyire csak Tokajt (édes tokajit) ismerik és még a szakmában dolgozók számára is mennyire átláthatatlanok a magyar borrégiók és borvidékek. És ez csak Csehország, ahonnan viszonylag sokan látogatják Magyországot. Elképzelni is nehéz, hogy mi lehet a fejekben távolabbi vidékeken, netalántán az óceánon túl. Ha rákeresünk a borvidékekre, legalább három verziót kapunk vissza különböző hitelesnek tűnő forrásokból. Ez így képtelnség és senkitől sem várható el, hogy átlássa és megértse, ha még Magyarországon belül sincs egyesség. Jó példa még ide a Borkiválóság vörösboros könyve, ahol ezeknek a felosztásoknak egy újabb változatát találhatjuk meg.
Egy előző posztom ezzel kapcsolatban.
Különboző külföldi szakmabeli képzéseken intenzívebben kellene megjelenni. Akárcsak azal is, hogy annyi karton bort felajálani, amnnyit csak lehet. Kapcsolatok már nagyon sok helyen megvannak, ezeket csak okosan kellene felhasználni.
Megtalálni és felvenni a kapcsolatot olyan fanatikusokkal és elszántakkal akik külfödön meggyőződésből es elhivatottságból terjesztik a magyar bor jóhírét. Elég lenne csak megkérdezni, hogy mire lenne szükségük a még hatékonyabb munkához. Egészen biztos vagyok benne, hogy a legtöbbjüktől ilyen válaszokat kapnánk:
szorosabb kapcsolat a nagykövetségekkel,
rendelésekben való segítség, pl. egy közös vámraktár, ahová a borász letehetné a borokat amíg a forgalmazó átveszi,
közös marketing tevékenységek, valamennyire egységesített megjelenés.
Napi szinten kellene jelen lenni az interneten. Az megvan, hogy kihez tartozik a Wines of Hungary twitter és facebook oldala? Próbalta velük valaki is felvenni a kapcsolatot? Kihagyni ezt a kommunikációs csatornát egy nagy ziccer. Talán a legnagyobb az összes közül.
A Borkiválóság könyveket nagyszerű kezdeményezésnek tartom, viszont az, hogy kizárólag nyomtatásban jelent meg olyan, mintha nem is létezne. Vásárlóinknak linkelni nem tudom és mindenkinek egy külön példányt pedig képtelenség adni. Pedig a tartalom értékes és mindenki számára elérhető kellene, hogy legyen.
Összefoglalva: egységes stratégia, összefogás és kitartás.
Ha mindez megvan, akkor talán 5-6 év múlva a jelenlegi szabadidős vállalkozásom teljes értékű foglalkozássá válhat. Én bízom benne.”