Bálványozunk

„Egy jól felépített demokratikus rendszerben a szabályokhoz alkalmazkodnak a szereplők, és nem a szabályokat alkalmazzák a szereplőkre. Vagyis egy rendszer akkor van jól kitalálva, ha a főszereplőt behelyettesítjük a legádázabb ellenfelével, és ugyanazt a rendszert kapjuk, amellyel mindenki ugyanolyan elégedett. Nyilván nem azt gondolom, hogy egy vezetőnek ne lenne joga – sőt, kötelessége – megteremteni az általa legjobbnak vélt rendszert, viszont ezt mindig annak tudatában kell tennie, hogy nem ő és nem pártja a hatalom örökös birtokosa. Vagy, ha úgy tetszik, olyan rendszert kell építeni, amely nem hagyja, hogy olyan dolgokat tegyenek veled, amit te sem cselekednél meg másokkal. Azonban az a típusú, szabadság helyett munkára épülő, a vezetői felelősségre vonást lehetetlenné tevő, a civil társadalmat száz százalékig kontrollálni akaró látszatdemokratikus rendszer (nem én mondom, hanem ő maga, hogy ez egy illiberális demokrácia lesz), amelyet a magyar kormányfő vizionált, teljesen alkalmatlan erre. Mert lehet, hogy építkezni ezzel lehet a leghatékonyabban, de rombolni is ezzel lehet.

És hogy miért Pontát választottam. Mert Orbán Viktor Erdélyben, Tusnádfürdőn egy olyan rendszert vizionált, amelynek hazai gyakorlatba ültetése ijesztő következményekkel járna a romániai magyarság számára. Nem is tudom, hogy nem jutott még senkinek eszébe, hogy a magyar állam, ha támogatni akarja a magyarokat, utalja csak szépen át a pénzt a román államnak, és aztán majd a román állam szépen eldönti, melyek azok a civil szervezetek, amelyek pénzt érdemelnek azért, hogy véleményt nyilvánítsanak a kormány kisebbségpolitikájáról, és amelyek szakmailag elég felkészültek ahhoz, hogy egyértelműen kijelentsék: Románia kisebbségpolitikája példamutató, minden kisebbségi kérdést réges-rég megoldott, és á, ugyan, dehogy van itt szükség autonómiára, azt csak a külföldről pénzelt, országromboló tevékenységet folytató álcivilek állították, de szerencsére sikeresen lelepleztük őket.”