Az üzleti vagy politikai nyomásgyakorlás nagyon sokféle formát képes ölteni, és természeténél fogva a legritkább esetben a nyomásgyakorlásban érdekelt és az újságíró között közvetlenül zajlik.
Az Origo főszerkesztőjének távozása az utóbbi napokban rendkívül heves vitát váltott ki a sajtó, a médiatulajdonosok és a politika viszonyát illetően. Sajnos az ügy nagyon sok döntő részlete nem került egyelőre nyilvánosságra. Rendkívül fontosnak tartjuk e vita szempontjából, hogy minél világosabban láthassunk az ügyben, mert nagy a tét és sok a szakma, a közönség és a politika vesztenivalója is.
Azonban az eddig ismert információk is aggodalomra adnak okot, bármilyen motiváció is állt Sáling Gergő eltávolítása mögött.
Az üzleti vagy politikai nyomásgyakorlás nagyon sokféle formát képes ölteni, és természeténél fogva a legritkább esetben a nyomásgyakorlásban érdekelt és az újságíró között közvetlenül zajlik. A szerkesztőkhöz leggyakrabban már a kiadón keresztül és gyakran már oda is közvetítőkön át, nem ritkán hirdetői, reklámügynökségi vagy üzleti közvetítéssel érkezik. Az ilyen nyomásgyakorlás pedig nem csak aggasztó, hanem törvénysértő is.
A sokat – és sokszor túlzóan – kritizált médiatörvény egyik ritkán emlegetett, de nagyon fontos paragrafusa ugyanis így szól: „Nem alkalmazható a munkajogi jogszabályokban meghatározott, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból eredő joghátrány a médiatartalom-szolgáltató munkavállalójával, illetve vele munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személlyel szemben amiatt, mert megtagadta a szerkesztői és újságírói szabadságát csorbító utasítás végrehajtását.”
Ez a bekezdés nem más, mint a szakmán kívüli szempontokra alapuló, illegitim befolyásolás, a szerkesztőségek kényszerítésének tilalma, arra nézve, hogy olyasmit tegyenek amellyel szakmailag nem tudnak azonosulni. Nem kell mást tenni, mint érvényt szerezni a törvénynek.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Több országban is megpróbált beavatkozni a választásokba Brüsszel úgy, hogy az EU-s elitnek nem tetsző jobboldali politikai tartalmakat igyekezett cenzúráztatni a közösségi platformokkal. Cenzúra felülről, a jobboldaliak démonizálása. Erről szól az amerikai kongresszus februári jelentése. Mutatjuk.
Tudatos várakozás előzte meg a következő lépést.
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Át kellene gondolni a választójog, a cselekvőképesség és belátási képesség szabályait.
Hogyan szabályozza, cenzúrázza a médiát az EU úgy, hogy tagállamoktól von el jogköröket és liberális NGO-kra bízza a közösségi platformok ellenőrzését? Béky Zoltán médiajogász a legújabb kötete kapcsán kérdeztük az uniós cenzúráról. Interjúnk.
A bejárás során a miniszterelnök megtekintett egy kutyafuttatót, az állatok elszállásolására alkalmas bokszokat, majd egy kutya sétáltatásában is részt vett.
