Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Az üzleti vagy politikai nyomásgyakorlás nagyon sokféle formát képes ölteni, és természeténél fogva a legritkább esetben a nyomásgyakorlásban érdekelt és az újságíró között közvetlenül zajlik.
Az Origo főszerkesztőjének távozása az utóbbi napokban rendkívül heves vitát váltott ki a sajtó, a médiatulajdonosok és a politika viszonyát illetően. Sajnos az ügy nagyon sok döntő részlete nem került egyelőre nyilvánosságra. Rendkívül fontosnak tartjuk e vita szempontjából, hogy minél világosabban láthassunk az ügyben, mert nagy a tét és sok a szakma, a közönség és a politika vesztenivalója is.
Azonban az eddig ismert információk is aggodalomra adnak okot, bármilyen motiváció is állt Sáling Gergő eltávolítása mögött.
Az üzleti vagy politikai nyomásgyakorlás nagyon sokféle formát képes ölteni, és természeténél fogva a legritkább esetben a nyomásgyakorlásban érdekelt és az újságíró között közvetlenül zajlik. A szerkesztőkhöz leggyakrabban már a kiadón keresztül és gyakran már oda is közvetítőkön át, nem ritkán hirdetői, reklámügynökségi vagy üzleti közvetítéssel érkezik. Az ilyen nyomásgyakorlás pedig nem csak aggasztó, hanem törvénysértő is.
A sokat – és sokszor túlzóan – kritizált médiatörvény egyik ritkán emlegetett, de nagyon fontos paragrafusa ugyanis így szól: „Nem alkalmazható a munkajogi jogszabályokban meghatározott, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból eredő joghátrány a médiatartalom-szolgáltató munkavállalójával, illetve vele munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személlyel szemben amiatt, mert megtagadta a szerkesztői és újságírói szabadságát csorbító utasítás végrehajtását.”
Ez a bekezdés nem más, mint a szakmán kívüli szempontokra alapuló, illegitim befolyásolás, a szerkesztőségek kényszerítésének tilalma, arra nézve, hogy olyasmit tegyenek amellyel szakmailag nem tudnak azonosulni. Nem kell mást tenni, mint érvényt szerezni a törvénynek.