„A zsidó Messiás semmiféle utópiával nem említhető egy lapon, de még egy könyvön belül sem. Jézus ugyanis tudta, mi lakik az emberben, ellentétben az utópiák rózsaszín kakaón felnőtt, képzeletdús szerzőivel. (...)
A Marxékkal egy időben alkotó mentálhigiénés eset, Mihail Alekszandrovics Bakunyin eltalálta, hogy a radikális változáshoz forradalmi hangulat kell, és ez a keresztény világ perifériáján (szláv és latin körben) adott. Ám összekeverte a módszertani szezont a fazonnal, békés rendszert akart erőszakkal létrehozni, önrendező rendetlenségről álmodott. Eszébe sem jutott, hogy nincs hatalmi vákuum, hogy minden rendezetlenségből természetes módon egyfajta szakosodott, azaz hierarchikus rend alakul ki, és hogy minden társadalomnak (még egy mintaszerű meritokráciának is) lesz vezető rétege. Nem számolt az emberi hatalomvággyal és egyéb jellemhibákkal sem - de hát mit várhatunk egy hibbanttól?
A történelem egyik leghíresebb előrehaladott állapotú szifiliszese, Vlagyimir Iljics Uljanov (alias Lenin) sikerrel ötvözte Marxot és Bakunyint, felismerte, hogy az előbbi által békés átmenetre szánt modellt leginkább szláv környezetben lehet békétlenül, azaz forradalmilag megvalósítani. Tévesen úgy vélte, hogy a kezdeti diktatúrából egyszer majd önkéntes jóléti demokrácia lesz, mikor a nép rájön, milyen jó rendszert lőcsöltek rá a holttestén át, milyen nemes célból verték le a veséjét, tépdesték le a körmeit, küldték húsz évre Szibériába... Feltételezte továbbá, hogy a diktatúra és a tervgazdaság valaha olyan, sőt nagyobb jólétet biztosíthat, mint a tőkés demokrácia és a piacgazdaság. Erről a téveszméről bőséggel szereztünk gyakorlati tapasztalatot, sajnos túl sokat is. (...)
Adolf Hitler eltalálta, hogy az állami beruházások közösségi jólétet és stabilitást biztosítanak (nem magától jutott eszébe, hanem lekoppintotta az amerikai New Deal-t). Abban viszont tévedett, hogy egy faji alapon, erőszakkal felépített társadalom valaha kellemes és sikeres lehet. Az utópisták közül Hitler állt a legközelebb ahhoz az érzelemsivár, következetesen kegyetlen gondolkodásmódhoz, amelyet a mai lélektan »racionális őrület«-nek nevez. (...)