A történelem egyik leghíresebb előrehaladott állapotú szifiliszese, Vlagyimir Iljics Uljanov (alias Lenin) sikerrel ötvözte Marxot és Bakunyint, felismerte, hogy az előbbi által békés átmenetre szánt modellt leginkább szláv környezetben lehet békétlenül, azaz forradalmilag megvalósítani. Tévesen úgy vélte, hogy a kezdeti diktatúrából egyszer majd önkéntes jóléti demokrácia lesz, mikor a nép rájön, milyen jó rendszert lőcsöltek rá a holttestén át, milyen nemes célból verték le a veséjét, tépdesték le a körmeit, küldték húsz évre Szibériába... Feltételezte továbbá, hogy a diktatúra és a tervgazdaság valaha olyan, sőt nagyobb jólétet biztosíthat, mint a tőkés demokrácia és a piacgazdaság. Erről a téveszméről bőséggel szereztünk gyakorlati tapasztalatot, sajnos túl sokat is. (...)
Adolf Hitler eltalálta, hogy az állami beruházások közösségi jólétet és stabilitást biztosítanak (nem magától jutott eszébe, hanem lekoppintotta az amerikai New Deal-t). Abban viszont tévedett, hogy egy faji alapon, erőszakkal felépített társadalom valaha kellemes és sikeres lehet. Az utópisták közül Hitler állt a legközelebb ahhoz az érzelemsivár, következetesen kegyetlen gondolkodásmódhoz, amelyet a mai lélektan »racionális őrület«-nek nevez. (...)
Összességében, a fenti utópisták egyike sem tudta, mi lakik az emberben. Jézus 2000 évvel előttük viszont tudta, ezért adott bonyolultabb és körültekintőbb tanítást. Minden parancsnak ott az ellenpárja, értelemszerűen kell alkalmazni azt, amelyik alkalmazandó. Aki első akar lenni, legyen a többi szolgája. Utolsókból lesznek az elsők. Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik. Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Fontos látni, hogy ezek fékek és ellensúlyok, és nem az alapszabályok. Az alaptanítás a három főszabály, amelytől távol áll minden utópia, és amelynek minden korban megfelel egy-egy konkrét társadalmi berendezkedés - a mi korunkban az 51%-os keresztény többséggel rendelkező toleráns keresztény jóléti demokrácia. Legyünk érte hálásak a zsidó Messiásnak.”