Bárcsak lenne honnan kivonulni – Kivonuló középosztály XXXI.

A PLT cikkére reflektáló, Mi lesz veled, fiatal középosztály? című cikkünk sok visszajelzést, nagy visszhangot kapott. Úgy döntöttünk: vitát, párbeszédet, beszélgetést indítunk a témáról egy cikksorozat formájában, amire elsősorban magukat megszólítottnak érző olvasóink írásait vártuk. Az eddig megjelent írásokat itt olvashatják.

Olvasónk, arokkantisember írása.

*

Bárcsak lenne honnan kivonulni – avagy a (nem létező) rokkant középosztály problémája

Az előttem szóló írások szerzői sokféle nézőpontból, jól-rosszul megpróbáltak valamit válaszolni a „kivonuló középosztály” dilemmára. Én azért ragadtam billentyűzetet, hogy egy egészen más nézőpontból közelítsem meg a kérdést. Szerintem nem elsősorban a középosztály sanyarú sorsa a gond egy olyan országban, ahol a kormány szinte erőszakkal próbál majd' kétszázezer embert „visszavezetni” a munkaerőpiacra. Olyan embereket, akiknek jelentős részük sose, vagy évek óta nem tudott elhelyezkedni a hivatalos munkaerőpiacon. Ők a rokkantak, akik a propaganda szerint csalók, és akikről aztán, hogy-hogy nem ezt valahogy nem sikerült tömegesen bebizonyítani (hogy egészen pontos legyek: elvétve is alig...).

A sok siránkozó, borús hangulatú írás között talán ez a kakukktojás, mert anyagilag nincs okom panaszra, hiszen bruttó kétszázezer körüli bejelentett keresetem nekem, mint mozgássérültnek talán már nem is a középosztály, hanem a luxus, elit kategória.

Pedig tudom, erre az összegre az olvasók többsége lesajnálóan legyint, mondván, ez nem pénz. Abban a mikrovilágban, amelybe párszázezredmagammal tartozom (fogyatékkal élők), nemhogy ez az összeg, de sokszor sajnos a hivatalos minimálbér fölé jutó jövedelem is az elérhetetlen vágyálom kategóriába tartozik.

És az, hogy ez így van, nem egy politikai oldal bűne. Az elsumákolt vagy ügyetlenül kivitelezett akadálymentesítésről nem Orbán, és nem Gyurcsány tehet. De az például közös mulasztása minden politikai oldalnak, hogy a távmunka itt még mindig valamiféle úri huncutság, és nem egy bevett napi gyakorlat. És még számtalan visszásságot felemlegethetnék, egyet balra, egyet jobbra ütve. De azt hiszem, a lényeg valóban az, hogy a középosztálynak bizonyos hátrányos helyzetű rétegekben (a fogyatékkal élők mellett a romák is ide sorolhatók) bizony nem kivonulnia, hanem megteremtődnie kell.

Ez a következő évek, évtizedek feladata lesz. Érdemes lenne belevágni mindannyiunk érdekében...