A háborús uszítás ellen ma is fel kell lépnünk

Európának a két nagy világégés traumája kellett ahhoz, hogy mára a béke szigetévé váljon. Ma Európa a Pax Romana (Róma békéje) és a Pax Britannica (Brit béke) után a Pax Europaea (Európai béke) korát éli. De ez a béke igencsak törékeny – Szarajevó után ezt láthatjuk ma Ukrajnában is.

Nem véletlen, hogy a soron következő európai tanácsülést a nyugati front egyik tragikus emlékhelyén, a flandriai Ypres-ben tartják – a közös európai emlékezés jegyében, a közös európai jövő, az európai béke és prosperitás érdekében.

Ahhoz, hogy közös jövőt tudjunk építeni, nem szabad felejteni sem. Mi mindannyian jártunk Isonzónál. Az első világháborút lezáró békék, azok következményei azt is megmutatták, hogy a gyűlölködő nemzetállamok kora lejárt. Az európai béke, stabilitás és prosperitás jegyében fel kell lépnünk minden olyan törekvés ellen, amely az Európa népeit elválasztó határok megerősítését szolgálja. Így továbbra is kiállunk az ellen, ha a kormányzat a tehetetlenségét, hozzá nem értését és az ország lerombolását ellenségkép-gyártással, szabadságharcos hevülettel és háborús retorikával próbálja takargatni.