Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
A Fidesz potentátjai az országot szemmel láthatóan egy szép nagy szupermarketnek tekintik, ahol nekik akciós, ingyenes bevásárlásra feljogosító VIP-kártyájuk van.
„A Kúria elutasította a Politikatörténeti Intézet (PTI) felülvizsgálati kérelmét, így a másodfokon meghozott, jogerős ítélet értelmében a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban tárolt anyagok jó részét (durván kétharmadát, ha valaki netán vonzódna a számmisztikához) einstandolhatják a Jó Állam jó Pásztorai. Ez már persze eddig is tudható, vagy legalábbis sejthető volt; a Fidesz régóta ácsingózik erre az 1944 és 1989 között keletkezett iratanyagra. Azóta különösen, hogy úgy döntött, saját képére stilizált, olcsó kétszereplős bazári moralitásjátékká stilizálja a nemzeti történelmet. (...)
A Fidesz (magát kormánynak álcázva) kijelentette, sőt saját alaptörvényének képlékeny gránitjába gravírozta, hogy ezek az iratok visszamenőleg is, vagyis praktikusan mindig is az állam tulajdonát képezték. Tehát nincs szó kisajátításról; az állam, úgymond, egyszerűen visszaveszi, ami az övé. Ami – tegyük hozzá – addig törvényesen is magántulajdon volt, most visszamenőlegesen, orwelli módon átalakul: Óceánia mindig is Eurázsia ellen viselt háborút, ez az iratanyag mindig is az állam tulajdona volt, oszt’ jónapot! Látnivaló nincs, tessenek oszolni!
A dolgot a hétköznapi nyelvre lefordítva: az állam bármikor, bármiféle tulajdonunkkal megteheti, hogy a magáénak mondja. Semmi kecmec. Nem kisajátítja (és ezt alaposan, törvényesen megindokolja, majd kárpótlást fizet érte), hanem – a pásztori logika szerint – a sajátjának tekinti.”