„Összeáll már?
Nem, nem akarok diktatúrázni, mert azt, amit most érzek, ez nem írja le. Fásultság, döbbenet, elkeseredés és kilátástalanság az, ami most bennem van, és valószínűleg mindenkiben, aki hozzájut a hírekhez és az információkhoz. A Fidesz nevű szörny végrehajtja a takeovert Magyarországon, az ország bekebelezését. És szépen végignézzük. Mert azt látjuk, vagy azt láttatják velünk, hogy nem tudunk tenni semmit. Mert azt mondjuk, megválasztották őket. Pedig erre egyetlen választás sem adhat felhatalmazást, erre Isten se adhat felhatalmazást.
Nehéz lelkesítőt írni, viszont tudom, ha nem csinálok semmit, akkor beleörülök ebbe az egészbe, konszolidálom saját magam, rájuk hagyom az országomat, a hazámat, és elhúzok innen a büdös bús picsába. Elárulom mindazt, amit gondolok, amit szeretek, amiben hiszek.
Ha nem préseljük ki magunkból a tiltakozás jeleit, ha nem fogadjuk el, hogy tényleg az történik, amit sose hittünk volna, ha nem emeljük fel a seggünket, akkor ők nyernek. És lényegtelen, hogy nyertek-e már, vagy nyerhetünk-e még mi. Ezzel nem nekik tartozunk, hanem magunknak.
Azoknak az álmoknak, amikben egy prosperáló, békés Magyarországon akartuk felnevelni a gyerekeinket, ahol a szerelmünkkel akartunk élni, ahol becsületesen akartunk dolgozni, ahol élni akartunk anélkül, hogy az állam, ami most a Fidesz maga, bármikor eltapos minket, ha rosszat mondunk rá.
Úgyhogy holnap délután 5 órakor találkozzunk a Dob utcánál az Origo székháza előtt. Gyertek el, és ha gondoljátok feketében. Mert a tegnapi nap ennek az országnak a gyásznapja. Fekete hétfő.”