Politikusi végkielégülés: a vesztes is mindent visz

„A »pofátlan végkielégítések« ellen hozott, 98%-ról immár 75%-ra csökkentett különadó ellenére, az átlag magyar ember számára valószínűleg így is elérhetetlen és érthetetlen lehet ez a politikai elitet jellemző, kicsit sem diszkrét öngondoskodás.

Lássuk be, és törődjünk bele, hogy az, amiben egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselő mindig minden körülmények között egyetért, aminek kapcsán soha nem szúrja ki a másik szemét, az éppen abban a magasztos pillanatban rejlik, amikor fizetésemelést vagy végkielégítést szavaz meg. Saját magának.

Bár sehogy másképp nem tudom értelmezni ezt a nyílt színen, a világ szeme láttára zajló politikusi arroganciát, mint a pár ezer forintos rezsicsökkentésért élete végéig hálás magyar ember pofán röhögését, javaslom mégis, hogy törődjünk bele: ami jár, az jár. Részletekben és egy összegben egyaránt.”