A pofátlan végkielégítések kora állítólag lejárt. Igaz, egy szerényebb lottónyeremény hivatalból jár azoknak, akiknek nem sikerült újabb négy éves mandátumot szerezniük.
„A »pofátlan végkielégítések« ellen hozott, 98%-ról immár 75%-ra csökkentett különadó ellenére, az átlag magyar ember számára valószínűleg így is elérhetetlen és érthetetlen lehet ez a politikai elitet jellemző, kicsit sem diszkrét öngondoskodás.
Lássuk be, és törődjünk bele, hogy az, amiben egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselő mindig minden körülmények között egyetért, aminek kapcsán soha nem szúrja ki a másik szemét, az éppen abban a magasztos pillanatban rejlik, amikor fizetésemelést vagy végkielégítést szavaz meg. Saját magának.
Bár sehogy másképp nem tudom értelmezni ezt a nyílt színen, a világ szeme láttára zajló politikusi arroganciát, mint a pár ezer forintos rezsicsökkentésért élete végéig hálás magyar ember pofán röhögését, javaslom mégis, hogy törődjünk bele: ami jár, az jár. Részletekben és egy összegben egyaránt.”
Magyar Péter 2024-ben még a nyitottságot és az átlátható jelöltállítást ígérte, mára azonban a Tisza Párt jelöltjei néma fegyelemben, sablonszövegekkel bújnak a nyilvánosság elől. Kovács András írása.
Sorsdöntő országgyűlési választások közelednek. Kívánatos lenne, ha a politika íratlan törvényeit betartanák a régi és új politikusok, köztük a következő Parlament leendő képviselői.
Szerinte „olyan a világon nincs”, hogy valaki úgy szavaz, ahogy akar.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Kellemetlen meglepetés.
„Sokan teljesen jogosan azt érzik, át lettek verve” – árulta el a tiszás informátor.
