„Aki lelkiismereti okokból lerótta adósságát, az nem fizette ki ugyanúgy hitele teljes kamatköltségét, mint az, akinek már évek óta el sem éri az ingerküszöbét, hogy a hitelt úgy vette fel, hogy majd egyszer mindenképpen törlesztenie kell? És aki újabb és újabb kölcsönhöz folyamodott, hogy svájci frank alapú terhét végérvényesen le tudja tenni úgy, hogy még hosszú évekig nyögi az újabb és újabb adósságokat, azt nem ugyanaz a mentőöv illeti meg, mint az adósságában, ingatlanában ma is vígan lubickoló társát?
Aki megpróbálta menteni a menthetetlent, aki családját megnyomorította, hogy fizetni tudjon, aki nem akarta, hogy gyermekét hosszú évekre eladósítsa, vagy nem bírta elviselni, hogy az földönfutóvá váljon, aki vállalta, hogy mindenét eladja, és ő maga válik fedél nélkülivé csak azért, hogy este – ki tudja hol – nyugodtan hajthassa le a fejét, annak nem jár alanyi jogon ugyanaz a sovány vigasz, mint annak, aki meg sem próbálta rendezni helyzetét? (...)