„Az első perctől fogva véleményportálként könyveltem el a Galamust, amelyben kitűnő szakemberek fejtették ki az álláspontjukat. A korábbról ismert nevű értelmiségiek közül a szemem láttára vált publicistává (véleményformálóvá) a filozófus Lendvai L. Ferenc, a történész Fazekas Csaba, a jogász Lánczos Vera és a jogszociológus Fleck Zoltán, kitűnő glosszistává pedig az oktatásszociológus Andor Mihály. S mert a szerkesztői gyakorlat jóvoltából van egy értékmérőm, a jó mondat iránti érzék, az indulás óta eltelt négy évben az ütős és szellemes gondolatok versenyében a Galamus beverekedte magát az élvonalba. Mintegy kétezer mondatot tartalmazó szállóige-gyűjteményemből 208 a véleményportál termése. Meglepődtem, amikor beugrott, hogy négy év pontosan 208 hét. Heti egy szállóige - az online újságok mezőnyében olyanokat is megelőz a Galamus, amelyek lényegesen több pénzzel és munkatárssal csinálták végig az előző választási ciklust.
Számomra elviselhető, ha a Galamus visszatér abba az állapotába, melyben olvasóként megszoktam. Elgondolkoztató viszont, amit a karcsúsítás pillanatában fogalmaztak meg a publicistái. Bár nem zárkóztak el a további közreműködéstől, de szinte kivétel nélkül közölték, hogy a harmadik Orbán-kormány tevékenységét már nem akarják széljegyzetelni. Visszatérnek a szakmájukhoz, és igyekeznek behozni azt, amit a legutóbbi négy esztendőben elmulasztottak. Rendszeresen sorjázó okfejtéseik hiányozni fognak, de talán még el-eltűnődhetek a szórványos kiállásaikon.”