„Attól, hogy valaki a középosztály tagja, még nem rendelkezik polgári mentalitással. Ezek után már érthető lesz a következő kijelentés, ami a rendszert jellemzi: a középosztály ugyan erősödik, de ez a polgárság kárára történik.
A jelen helyzetben a polgárság pozícióit – mind anyagi, mind politikai értelemben – elsősorban az állami támogatásokkal, transzferekkel, törvényekkel támogatott középosztály fenyegeti. Ennek lényegében két nagyobb csoportja van.
Az egyik a hivatalnok, aki anyagilag abszolút érdekelt a minél átfogóbb és szélesebb körű szabályozásban, hiszen csak egy ilyen környezetben tudja megideologizálni munkájának szükségességét. A másik az állami támogatásokkal, pályázatokkal, vagy személyre/ágazatra vonatkozó speciális törvényekkel helyzetbe hozott "vállalkozó", aki jogi értelemben ebbe a kategóriába tartozik, azonban privilégiumai miatt nem jellemző rá a kockázatvállalás, valamint munkájának fokozatos, a vásárlók érdekeit szem előtt tartó fejlesztése.
A fenti két kategória képviselői egyre többen vannak, és mentalitásukban sokkal több rokon vonást mutatnak a polgárságra gyanúsan tekintő eltartottakkal – főleg nyugdíjasok, segélyen élők és szakszervezetesek –, mint a polgárság tagjaival. Ugyanúgy jellemző rájuk a felelősség elhárítása, a problémáinak megoldását állami beavatkozástól várják, nem vállalnak kockázatot, szűk látókörűek, viselkedésükre nem ritkán a végletek jellemzőek.
A szocialista kormányok alatt a polgárságnak szembe kellett néznie, hogy a kormányzati döntések elenyésző hányada jelent számára pozitív változást, így joggal bízott abban, hogy a fidesz kormányra kerülése esetén ez a helyzet változik. Azonban azt kellett tapasztalnia, hogy érdekeit továbbra sem képviselik, e helyett a már meglévő eltartottak nagy száma mellett megjelent egy újabb, egyre növekvő számú csoport, akik szintén az államból élnek és ezáltal veszélyeztetik pozícióit.”