„Áprilisban örökké úton lévő Gyurcsány, rengeteget lobbizott, de nem az összefogásnak, hanem magának. A Simon ügy pedig tán jobban kapóra jött neki, mint a jobboldalnak. Az összefogáson belül az áprilisi választások után egyedül az MSZP veszített, a többiek, mint a szétrobbanó baloldal „fiatal” pártjai csak az MSZP oldalvizén mérettették meg magukat. Most azonban az eredmények is megmutatták, hogy a Gyurcsány-Bajnai páros, de főleg Gyurcsány az MSZP vérét szívó pióca státuszából politikai vezéregyéniséggé avanzsált. Az most ebben a helyzetben nekik tök mindegy, meg lényegtelen, hogy a százalékok mögött náluk is az előbb említett lófingnyi szavazat áll, (a DK országosan 226 ezer, az EGYÜTT-PM 167 ezer szavazatot kapott) az a fontos, hogy beérték az MSZP-t. Ráadásul az MSZP-t a JOBBIK is megelőzte. Ez is egy jobbhorognak tekinthető, ami elég keményre sikeredett, de mindenkit, így őket is megelőzte. Erről mélyen hallgatnak.
Lényeg a baloldali kegyelemdöfés az MSZP-nek. Ez megtörtént.
Gyurcsány és pártjának eddigi retorikája, mely kiszámíthatatlan volt, most is úgy hajlong, ahogy a saját politikai érdekei megkívánják. Ez pedig nem más, mint kívülre minden szépet mondani, ugyanakkor egészen más cselekedni. Olyan, mint egy szép piros alma, ami belülről rohad. Gyurcsány almája a retorikától piros, de belső tartalma a radikalizmustól, a hazugságoktól és a dilettantizmustól rohad.
Bajnai most csendes, de őt se kell leírni.
Az biztos, hogy a 2010-ben darabokra hullott baloldal vezéregyéniségei között, az elkövetkezendő hónapokban ádáz, a politika színpadát vérrel beborító harc fog kezdődni. De ki lesz a győztes?”