Kreativitás és versenyképesség

„Elkeserítő olyan híradásokat olvasni, hogy a középiskolai versenyeken sokkal rosszabbul szerepelünk, mint korábban, hogy fiataljaink szövegértelmezési gondokkal küszködnek. Néhány évvel ezelőtt látott napvilágot az a felmérés, amely szerint hazánk a legkevesebb kutatót foglalkoztató országok csoportjába tartozik. Ha mindehhez hozzáadjuk a GDP-ből a kutatás+fejlesztésre (K+F) fordított, rendkívül lassan emelkedő támogatást, akkor bizony még inkább szomorkodhatunk. Különböző formában lassan már 20 éve hangoztatjuk, hogy az oktatás színvonalának emelése és a K+F nagyobb mértékű támogatása nélkül képtelenség felzárkózási terveinket megvalósítani. Itt lenne már az ideje hazai tulajdonban lévő termelőüzemeket létrehozni. A döntéshozóknak tudomásul kellene már venniük, hogy csodák nincsenek, és nemcsak a vállalatoknak, hanem az államnak is hozzá kell járulnia a K+F növeléséhez, az alapok megteremtéséhez. Méltánytalannak tartom, hogy a jövő értelmiségét tanító és magas színvonalú, kreatív gondolkozást kívánó kutatómunka érdemleges figyelmet nem kap: az egyetemi oktatók, akadémiai állásban lévő kutatók bérezése hét év óta nem változott.

Túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy ennek a szférának a bérezése katasztrofális. Ugyanakkor a sajtóban folyamatosan arról olvashatunk, hogy emelkednek a hazai fizetések. A napokban jött be hozzám egy most doktorált munkatársam, aki elkeseredve közölte, hogy négy év kemény munkája eredményeképpen hiába doktorált le, a tanársegédi fizetése az adók levonása után változatlanul 113 500 forint. Ebből kell neki a tetemes albérleti díjat fizetnie és a család megteremtéséhez az alapokat leraknia. És akkor csodálkozunk azon, hogy a tehetséges fiatal diplomások érdeklődése e pályák iránt fokozatosan csökken, és inkább más területeken vagy más országban keresik boldogulásukat. Nem tartom jó megoldásnak, hogy alkotó erejük teljében lévő 62 évnél idősebb professzorokat – béralap hiányában –számos egyetemen nyugdíjba küldjék. Előrelépést jelent a Lendület program. A pályázatban ma már nemcsak a külföldön, hanem az itthon dolgozók is részt vehetnek. Tagadhatatlan, hogy a nyertes kutatók, oktatók havi illetménye – mely jelentősen meghaladja az egyetemi tanárok fizetését (!) –, kiemelkedőnek tekinthető. Ellentmondásosnak tartom viszont és feszültséget okozhat, hogy az 55 évnél idősebbek, akik esetleg a nyertesek témavezetői, dolgozataik társszerzői voltak, nem pályázhatnak. Magyar Bálint minisztersége alatt bevezetett, és több tekintetben hasonló Széchényi-ösztöndíjnál az 55 éves korhatárt az Alkotmánybíróság megsemmisítette.”