Nekem 1956 a csalódásról, a cserbenhagyásról szól
A politikusok és a politika megfojtja a normális emlékezést és ünneplést.
Összeszerelő üzem vagyunk, lejárt szavatosságú termékeket toldozgatunk-foldozgatunk a nyugati fizetések töredékéért. Olvasónk cikke.
A PLT cikkére reflektáló, Mi lesz veled, fiatal középosztály? című cikkünk sok visszajelzést, nagy visszhangot kapott. Úgy döntöttünk: vitát, párbeszédet, beszélgetést indítunk a témáról egy cikksorozat formájában, amire elsősorban magukat megszólítottnak érző olvasóink írásait vártuk. Az eddig megjelent írásokat itt olvashatják.
*
Nem itt történnek a dolgok
Servus − ahogy mifelénk mondják. Néhány ok, amiért családos, harmincas értelmiségiként kivonultam az országból:
Uram-bátyám világ
Ehhez nem kell túl sokat hozzáfűzni. Magyarország legnagyobb hibája, ami ellen a jelenlegi vezetése nemhogy nem tesz, de még rá is erősít a hihetetlen méretű hatalomkoncentrációval és az egyénekre szabott törvényekkel.
Törzsi háborúk
Ebben az országban mindenki ki akar csinálni mindenkit. Ha sehová sem akarsz tartozni, automatikusan besorolnak az ellenségeik közé.
Taplóság
Legyek megtisztelve, ha a jegypénztárban, boltban, hivatalban kiszolgálnak.
Jogbiztonság hiánya
Hogyan lehet bármibe belekezdeni egy olyan országban, ahol egyik napról a másikra teljesen megváltozhat a törvényi környezet, vagy ahol az ember nem lehet biztos benne, hogy amit ma létrehoz/megvásárol, az még holnap is az övé lesz, és nem teszi rá a kezét az államot elfoglaló hálózat?
Működésképtelen állam
Rengeteg időt el lehet cseszni azzal, hogy az ember egy-egy okmány beszerzéséért ilyen-olyan hivatalba rohangál, és vár, ahelyett, hogy addig is hasznosan töltené az idejét. Magyarország a hivatali gizikék, közjegyzők, semmirekellő jogászok birodalma. Miközben hihetetlen pénzeket fizetünk, hogy az állami ellátórendszereket fenntartsuk, a kórházakban nincs gyógyszer, az iskolákban nincs fénymásoló-papír, az utcákon nincsenek rendőrök, a bíróságok képtelenek ítéletet hozni, és a közmunkások valószínűleg mindig az ország másik felében szedik a szemetet.
Ország az Unió szélén
Magyarország nem az a hely, ahol a dolgok történnek. Nem itt alakítják a világtörténelmet, nem itt tervezik a jövő autóit, nem innen indulnak világhódító turnékra a zenészek, stb. Összeszerelő üzem vagyunk, lejárt szavatosságú termékeket toldozgatunk-foldozgatunk a nyugati fizetések töredékéért.
Sötét jövő
Az új választási rendszerrel a kormány gyakorlatilag az utolsó esélyét is megszüntette annak, hogy itt valaha is békés úton változások történjenek – nem mintha az ellenzék és a társadalom nagyobbik, rövidlátó részének ez ellenére lenne. A lassan balkáni szintre süllyedő országból aki még teheti, el fog menekülni. A jövő generációi számára viszont hatalmas kihívás lesz a szétvert, átpolitizált oktatás miatt eladhatatlan tudásukból magukat, családjukat, az egyre növekvő számú inaktívakat és, leginkább, az országot megszálló politikai-gazdasági maffiát eltartani. Ki akarja, hogy egy ilyen helyen nőjön fel a gyereke?
És amiért nem vonultam ki a közéletből:
Magyar vagyok
Nincs mit magyarázni rajta.
Idealista vagyok
Ha lehetetlennek tűnik is, de megpróbálok befolyással lenni a történésekre. Osztom az észt mindenfelé.
Nem félek
Osztom az észt – nem csak álnéven. Ha nagyon akarnának, biztos ki tudnának készíteni, de egyrészt kis hal vagyok a tengerben, másrészt mindenhova a Kedves Vezetőnek sem ér el a keze. Én viszont bárhol a világon találok munkát, és bárhonnan hozzá tudok szólni az ország életéhez, ahol van internet.
Szeretnék egyszer hazatérni
Sajnos, ahogy a dolgok kinéznek, ez legfeljebb kényszerből fog megtörténni.
Üdvözlettel,
(a néhanapján a Mandineren is kommentelő)
Rokker