„Ezzel a részvételi arannyal nem a politikai palettának üzent a nép. De még csak nem is az Európai Uniónak. Szlovákia lakossága a felmérések szerint hosszú ideje Európa-párti, sőt, a leginkább az az Európai Unióban. Mégis, minden alkalommal a legalacsonyabb a részvétel az európai parlamenti választásokon. Érdektelenség? Inkább kényelem.
Addig volt tétje az Uniónak, amíg fel nem vettek oda bennünket. S mivel egyik napról a másikra nem lett több a fizetés, magasabb a munkanélküli-segély, elvesztette Brüsszel az igazi báját. Jó, hogy ott vagyunk, gondolja a honpolgár, de neki ettől még nem jobb. Aki meg kimegy Brüsszelbe, és nemcsak a 13 képviselő, hanem holdudvaruk is, szóval azoknak jobb lesz, de ez már úri huncutság, erről döntsenek maguk az urak.
Az Unió sem tesz semmit azért, hogy tudatosítsa a szavazó, mégiscsak bele kellene szólni az ottani történésekbe. A pártok és a sajtó is a görbe uborkáról elmélkedik, amely ugyan az agyament brüsszeli döntések mintaképe, de az ilyenek száma elenyésző a fontos döntések mellett. Miközben a pártok a kampányban sem arról beszéltek, miért fontos Brüsszel, hanem az euroszkeptikusok hangját meghallva folyamatosan fröcsögtek, az Uniót szapulták, vagy tették nevetségessé. Így a szél a saját arcukra is ráhordta a nyálat.”