Kunyhói mind hallgatva

„Ezt nem tudták azok, akik szabad utat engedtek a puccsista bűnözőknek?! Tudták. És letagadták. És éveken át azzal hitegették az eltaposottakat, a megnyomorítottakat, a kifosztott szegényembereket, a szocializmus varázsszavába kapaszkodó még ma is több mint egymillió mezítlábast, hogy értük politizálnak, hogy őket képviselik, hogy az ő nyomorukkal szolidárisak, miközben nem egyszerűen gyávák voltak, mert az megbocsátható, hiszen »nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet«, de simán árulók, téglák, a klerikál-fasiszta nácik titkos ügynökei.

Most, mint a kormány udvari ellenzéke azt próbálják elhitetni, hogy az ellenzéki ligában az ő ellenfelük a szélsőjobb csapata, mert Orbán Viktor korlátlan hatalma már megkérdőjelezhetetlen, a Fidesz már egy másik ligában focizik: nem a Fidesszel kell mérkőzniük, hanem a Jobbikkal; és meglebegtetik a rendpártiság eszméjét (nem, nem vállalják, csak lebegtetik!), ami ma, főleg a magyar vidéken azt jelenti, hogy vasszigorral kell föllépni a tolvaj romákkal szemben, így hódítva vissza a Jobbiktól a cigánybűnözéstől rettegő választókat.

Ez a morális csőd mélypontja. A szájig érő latrina.

És még csak nem is új, mert passzívan ezt csinálják a baloldalon a rendszerváltás óta! Sunyin és titokban mindig is összekacsintottak a lappangó rasszizmussal. És tudjuk: a rasszizmus egy és oszthatatlan. Romagyűlölet, zsidógyűlölet, örménygyűlölet, négergyűlölet édestestvérek; országa, társadalma válogatja, mikor melyik dominál. És azt is tudjuk, én is tudom, ők is tudják, hogy a fajgyűlölet az első lépés a népirtás felé.”