„Mindezidáig a második világháború utáni európai status quot az egykori antifasiszta koalíció angolszász tagjai egy alkalommal alakították át. Méghozzá látszatra az egykori tengelyhatalmak érdekei szerint: a német újraegyesítés és a balkáni háborúk során, a rendszerváltások pillanatában, 1990-ben. (…)
Ukrajna a 2000-es évektől célpontja annak a nyugati kísérletnek, amely a rendszerváltás új status quojának kiterjesztését, vagyis az egykori szovjet érdekszférák megszerzését célozza. Ekkor a színes forradalmak nagyon hasonló forgatókönyvei alapján buktatják meg Milosevicet Szerbiában, Grúziában hatalomra juttatják Szakaasvilit, Ukrajnában pedig Juscsenkot. Ukrajnában azonban, a kulturális megosztottság, az orosz függés és a korábban Amerika-barát politikusok sikeres orosz korrumpálása (Timosenko) átmenetileg megállítja ezt a folyamatot...