„A második jobboldali kormány alapvető irányának az kell legyen, ami az átlag magyar álma: lakás, megélhetés, megbízható jövőkép. Biztató jelek voltak, azaz: elkezdték rendbe tenni az államapparátust. Ez jó, de távol áll a hatékonytól. Itt még csak a kezdeti lépések valósultak meg. A gazdaságot a szakadékból rántották vissza. Ez is jó, de messze van a szükségestől. Az első ciklusra ennyi volt a keret, ám meg kell szabadulni az ideológiai ballasztoktól, egyben fel kell számolni a törvényhozó államba vetett hitet. Akármilyen munka törvénykönyvét is hoz a kormány, a munkahelyek száma nem ettől fog nőni.
Itt ugyanis az 57% redisztribúciója zajlik, szakad szét a középosztály, nyugatra lépnek le mosogatóboynak a fiatalok és a népszaporulat meg negatív. Itt most nemzeti és jóléti rendszerváltás kell. A kezdetnek talán megteszi annak felismerése, hogy nem Svédországban vagyunk, tehát valódi adócsökkentésre van szükség. Értve adócsökkentés alatt a járulékokat, meg az illetékeket is – jómagyar nyelven a sarcokat.
Ez azt jelenti, hogy a »gazdaság kifehérítésében rejlő tartalékok«, meg a »szürkegazdaság felszámolása« nem létezik. Ez ugyanis az a jövedelem, amit az egyszeri magyar állampolgár zsebbe kap – valóban - és kajára, pelenkára, meg benzinre költ. Ha ezt valóban ki akarjuk fehéríteni, az sajnos egy módon megy: nem kell tőle elvenni. Egyáltalán minek ezt mindenképpen »kifehéríteni«, nem ők termelték meg maguknak? A korrupció ellen pedig tessék a NAV-ot vagy mi a csudát bevetni.