Ne fanyalogjatok!

„Ne fanyalogjatok! Akkor se, ha úgy gondoljátok, hogy nincs sok esély. Ha az »emútnégyév« rémálma mellett nyomasztó, hogy csak a 24. órában jött létre a demokratikus összefogás. (...)

Akkor se fanyalogjatok, ha ott látjátok az ötöd- és sokadhegedűs szerepkörbe tuszkolt egykor szépreményű, tisztakezű ifjakat, akik rájöttek, hogy mégsem lehet más a politika, és a demokrácia megmentése érdekében muszáj összefogni, vállalva a szakítást az üres lózungokat hadováló, a többieket szidalmazó, középen lavírozó egykori társakkal, akik egy nemlétező idea-lepkét kergetve 2018-ban vagy 2022-ben reménykednek, pedig az összefogást elutasító külön indulásukkal csak a Fidesznek kedveznek, és lehet hogy igen hamar eltűnnek a politika színpadáról; ha nem találjátok az egykor naivan lelkes millás »milliókat«, hahás egyetemistákat és középiskolásokat; ha nem lelitek a szakszervezeteket, amelyeket ugyanúgy kiheréltek, mint mindent, pedig nekik most kellett volna »gördülniük«, azaz nap mint nap az utcára vinniük az elégedetlenek tömegeit. Ne fanyalogjatok, ha a túloldalon sem látjátok a szeretett vezénylő tábornok ámokfutásától elundorodott konzervatív, keresztény értékeket képviselő valódi jobboldaliak fellépését, csak sunyi, cinikus vagy rettegő hallgatásukat tapasztaljátok, hiszen szégyenkezve hallgatnak a »professzorok«, a nímand közgazdászok és művészek, akik fizetett hirdetésekben adták nevüket a szégyenletes fenéknyaláshoz; ha az újságíróknak nem nevezhető bértollnokok szakmájukat megcsúfolva tűrik ezt a rákosista vagy jóindulatúan kora-kádárista stílusú média-rémálmot.”