Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Azt hittük, hogy miután az ellenzék jókora vereséget szenvedett a kormányzó pártoktól, némileg észhez térnek a futóbolondok és csendes őrültek.
„Lehet találgatni. Azt hittük, hogy miután az ellenzék jókora vereséget szenvedett a kormányzó pártoktól, némileg észhez térnek a futóbolondok és csendes őrültek. Teljesen mindegy, hogy a Fideszre ennyivel vagy annyival szavaztak kevesebben, rájuk bezzeg mennyivel többen, és hová lejtett a pálya, merthogy a mai városi legenda szerint az új választási törvényt a Fidesz direkt magára szabta. Egyik riporter sem kérdezte meg, hogy ha az előző választásnál semerre nem lejtett a pálya, akkor miképpen verték már akkor is cipóvá a szocialistákat?
Az a baj, hogy a választás éjszakáján láttuk, nem lesz itt nyugalom egy percre sem. És aki azt hitte, hogy az ellenzék ebben a helyzetben visszavonul elemezni vereségének okát, nagyot tévedett. A győztes kihirdetése után beteges verseny kezdődött, ki tud nagyobbat mondani, és ki múlja alul esztelenségben a másikat. A versenyt Gyurcsány Ferenc nyerte, aki ellenzéki pártelnökként nekiesett egy újságírónak, aki speciel a Hír TV-nél dolgozik. Gyurcsány akkor már a nyilvánvaló vereség elől menekült őrjöngő monológjába. A Hír TV-ről elsivalkodta, hogy a Fidesz bunkója, a riporter ócska ember, aki nagyon fogja szégyellni magát, nem újságíró, nem pártatlan és így tovább. Mindent kikiabált magából, ami éppenséggel őt jellemezte, és nem az újságírót.”