A szolgaság választása

„Mondják, Gyurcsány a hibás, ő többeket taszított, mint ahány embert vonzott. Vitatkozzon rajta, akinek van kedve. Valójában magában a konstrukcióban volt a hiba, amelyben a pártvezetők alkujaként jelenítette meg a régi időket idéző összefogást. Gyurcsány fő felelőssége, hogy ő korábban tudta, el is mondta ezerszer, mi a tét, mégis elfogadta a vesztes játék szabályait. Kényszerűen? Persze. Radikalizmusa, a miniszterelnök folytonos gazemberezése ilyen helyzetben csak erősködő ágálás lehetett. Bajnai Gordonnak is megvan a felelőssége. Súlyos felelősség. Az ő eredeti rezsimváltó, majd korszakváltó retorikája nyomtalanul a semmibe veszett. Föladta az eredeti elgondolást, amiért visszatért a politikába, és az MSZP forgatókönyvét követte. Az elpártosodást és az ócska viaskodást látva hajnali páraként oszlott el mögüle a remélt civil összefogás. Gyöngécske pártharcossá silányult ugyancsak kényszerűen vállalt – de vállalt – szerepben. Fodor Gábor pedig Fodor Gábor, oszt jó napot.

A végére hagytam Mesterházy Attilát a közös miniszterelnök-jelöltet. Jó ideig azt hitte, ha az MSZP megőrzi domináns pozícióját a baloldalon, akkor a bipolárissá kényszerített pártrendszerben az MSZP automatikusan váltópárti helyzetbe kerül. Elég megújulásról szövegelni és baloldali fordulatról szónokolni. Elég a pártban uralni minden pozíciót az egység jegyében. Elég arra törekedni, hogy minden más ellenzéki erő a segédcsapat pozíciójába szoruljon. Amilyen összefogás élére a szocialisták logikáját követve ő kerülhetett, az az összefogás nem győzhetett. Aki ezt nem látta előre, annak a politika helyett más foglalkozás után kellene néznie. Föl nem foghatom, miért akart Mesterházy ilyen eltökélten veszíteni. Hacsak azért nem, hogy ő legyen a kakas Orbanisztán ellenzéki szemétdombján. Amúgy el kell ismerni, a legjobb formáját hozta, nincs mit a szemére vetni. Nem oka ő az MSZP válságának, hanem a jelensége. Azt nyújtotta, amit a korábbiak alapján várni lehetett tőle. Ennyi. Nyilván nem ő maga találta ki, hanem szuperokos kampányguruk, hogy a személyiségétől merőben idegen szerepben, egy vacak stand up comedyvel turnézzon napról napra. Kemény munka lehetett, nem szabad lebecsülni. Megnyugtatásul: nem osztott, nem szorzott.

A Jobbik előretörése a rendszerellenes radikalizmus tévútra kerülésének jelensége. Ők a nyolcvankilences köztársaság maradványainak a felszámolásáért harcolnak, nem az orbáni NER ellen. Számukra a Fidesz rendszerváltása nem sok, hanem kevés. Ha gyalázatos ideológiájuk meggyökeresedik gyarapodó híveikben, semmiféle baloldali populizmus ellenmérgével nem lesznek átterelhetők a demokrácia helyreállításának oldalára.”