Megszólalt Hofi Géza egykori menedzsere: büszke volt a vadásztrófeáira, arra pedig különösen, amit Kádár Jánostól kapott
„Zseni volt, utánozhatatlan művész, de az üzleti érzéke gyakorlatilag a nullával vetekedett” – meséli Hernádi Lajos.
Ft
Ft
11°C
2°C
Kétféle utópizmus: szocializmus és demokratizmus
2014. április 02. 20:43
Ahogyan a kommunizmusban nem a proletariátus, úgy a demokráciában kétségtelenül nem a „nép” uralkodik.
2014. április 02. 20:43
„Mondják, hogy a kommunizmus kollektivizmusával szemben áll a demokrácia individualizmusa, de nem nyilvánvaló-e a mélyre hatoló tekintet számára, hogy az, amit ma individualizmus alatt értenek, csupán a kollektivizmus másik oldala, s egyáltalán, elképzelhető sem lenne az egyik a másik nélkül? Már de Tocqueville számára is feltűnő volt a születőben levő demokrácia aperszonalizmusa, hiszen az egyenlőség alapelve nem az egyszeriséget és kiemelkedőséget, vagyis a személyiséget, hanem a demokratikus értelemben felfogott felcserélhetőséget erősítette a »mindenki alkalmas mindenre« elvének értelmében.
A progresszív utópizmus legmélyebb szintje az emberi természetre irányul, a tényekkel és lehetőségekkel mit sem törődve az emberi létező végtelenbe vetített formálhatósága mellett tesz hitet: az elme az üres lap, s csak rajtunk (a társadalmon, de még inkább az államon) múlik az, hogy éppenséggel mit írunk fel erre a lapra. Mindez természetesen csak úgy lehetséges, ha határozottan antiplatonikus álláspontra helyezkedünk, tagadunk mindenféle innátizmust, és Feuerbach-al együtt azt mondjuk: Der Mensch ist was er isst – Az ember az, amit megeszik. Ebből a meggyőződésből fakad a progresszív rendszerekben az oktatásnak tulajdonított kiemelkedő jelentőség is, amely legyen bár »szocialista nevelés« vagy »demokráciára való oktatás« mindkét esetben a XIX. század pozitivizmusának holttestéből való táplálkozás.
A progresszív utópiák természetesen nem hoztak létre sem államnélküliséget, sem egyenlőséget, sőt az állam szerepe (amely Nietzsche szerint a »leghidegebb szörnyeteg«) az utóbbi kétszáz-kétszázötven év folyamán egyre fokozottabb mértékben növekedett. Az élet technikai feltételeinek általános bonyolultabbá válása egyre több és több terület szabályozását tette szükségessé, az állam pedig, az élet egyre több területét vonta a hatáskörébe, vagyis éppenséggel az államtól való emancipációt (amely mindig is a progresszívek egyik deklarált célja volt) szüntette meg, ami addig még bizonyos mértékben fennállt. Hasonlóan igaznak tűnik ez a szellemi értelemben vett függetlenség fokozott hiányára is, hiszen az »emancipációnak« éppenséggel nem kedvez napjainkban a modern tömegoktatás és a tömegmédia közege, amely mindenek előtt a vélemények bizonyos preformálását hajtja végre, mintegy beleverve az emberbe bizonyos vélekedéseket és bizonyos előítéleteket, attól függően, hogy éppen mi a többség aktuálisan uralkodó világnézete. Az ember minél többet, és minél kizárólagosabban hall valamit, annál hajlamosabb azt elhinni, anélkül hogy a dolgok mélyebb, a hagyományban gyökerező szemléletét magáévá téve, szüntelen revíziót és kritikát gyakorolna fölöttük, s éppen ez az elv az, amelyre a mindent elárasztó reklámok hatásmechanizmusa is irányul; a befolyásolás gépezete általánosságban az ember legalacsonyabb rendű szükségleteit célozza meg, ahogyan a pártpropaganda is a legegyszerűbb és legbutább üzenetekkel lép fel, már-már a választók bizonyos mértékű debilitását feltételezve. A dolog azonban úgy áll, hogy korunk uralkodó eszméje nem is a világnézet, hanem a világnézettelenség világnézete, ahogy a végső analízisben már maga az utópia is tartalom nélkülivé válik: nem érdekes különösebben, hogy a nép valóban uralkodik-e, amennyiben a kenyér és cirkusz biztosítva van.
Mivel valóságos irányítókra, akik a rendszer adminisztrációját ellátják, minden helyzetben szükség van, s miután a demokratikus és szocialista forradalmak elpusztították a korábbi, arisztokratikus elveken nyugvó rezsimeket, természetszerűen maguk is kitermeltek a saját elitjüket, ahogyan a kiválasztódási folyamatok, amelyek a társadalmak életét szabályozzák, a rezsimváltások dacára zavartalanul tovább működnek. (...)
Ahogyan a kommunizmusban nem a proletariátus, úgy a demokráciában kétségtelenül nem a »nép« uralkodik. Vajon nem kellene-e végleg az utópiák körébe utalni az olyan politikai elképzeléseket, amelyek megvalósíthatatlan előfeltevésekre épülnek, s tragikus naivitással viseltetnek az emberi természet vonatkozásában, egyszerre túlértékelve az átlagember morális és intellektuális kvalitásait (rousseauizmus), ugyanakkor aláértékelve az emberi diverzitás mértékét? Az utópia amely automatikusan és mintegy a történelem végén következik be, egy morális javulást, és egy törvényszerű haladást feltételez, amelyben így vagy úgy, de a „nagy happy end”-ben jelentkezik. Lehet, hogy a progresszívek számára nem lenne fölösleges azon is elgondolkozni, hogy mi van akkor, ha a happy end végül elmarad?”
'56-osból ügynök – „Sándor” sasszeme a zsidó hitközségen
Hogyan lett egy '56-os forradalmárból Kádár ügynöke, aki még a saját feleségéről is jelentett? Tragikus és fordulatokkal teli történet a forradalom utáni megtorlás korából.
Nem felejtünk: Kádár János éppen Nagy Imrével szemben követte el a legnagyobb aljasságot
„A szocializmus legválságosabb, legsúlyosabb napjaiban kellett az ország élére állnom két esetben is” – idézi Gali Máté Nagy Imre saját szavait.
Trump a McDonald’s-ben, Harrisék hónaljig a kommunizmusban
Külföld
Az ember egy kicsit minden alkalommal visszahőköl, amikor újra és újra szembesül vele, hogy működik a globalista baloldal tenyeréből evő és a seggét nyaló sajtó.
Thürmer Gyula a kínai tévében: Orbán Viktor burzsoá politikus, a szocializmus pedig lehetséges (VIDEÓ)
A Munkáspárt elnöke szerint „a szocializmus nemcsak a múlt, hanem a jövő is”.
Dőlnek ki a csontvázak: újabb német kommunista rémtett került napvilágra
A Stasi egykori ügynökét aljas indokból elkövetett emberölésben találták bűnösnek.
Hoppá: mégsem törölték mindenhol Lakatos Márk előadását?
A nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ naptárában továbbra is szerepel Lakatos Márk december 2-i előadása Ízlésed és pofonok címmel, szúrta ki a Magyar Nemzet.
Összesen 14 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
ritter
2014. június 29. 16:31
Az írás címe inkább lehetne: Egy kommunista cenzor elmélkedései a demokráciáról.
KannibálTatárÚr
2014. április 03. 00:08
"Ahogyan a kommunizmusban nem a proletariátus, úgy a demokráciában kétségtelenül nem a »nép« uralkodik."
A kommunizmus össznépi társadalom, amelyben a "mindenkinek szükségletei szerint, mindenki tudása szerint" elv működik (kellene működnie). Ilyen társadalom míg nem volt.
A szocializmusban viszont a proletariátus valóban uralkodott. Képviselőik foglalták el az összes befolyásos fumkciót, amelyek aztán a proletárok érdekeit védték.
Találkoztam olyan esettel, hogy a munkáscsoport vezetője (munkás beosztásban) másfélszer annyit keresett, mint a 2000 személyes gyár igazgatója. A brigádvezető nem volt a gyár alkalmazottja, hanem másik vállalaté, csak szerelési munkákat végeztek ebben a gyárban.
Mejegyzem még, hogy a brigádvezető helyettese 23-25 éves munkás volt, aki kb 30 %-kal keresett többet a gyár igazgatójánál.
Mi volt ez, ha nem proletárdiktatúra?
Akitlosz
2014. április 02. 22:37
Hiába süketel ennyit, akkor sem kellenek a habsburgok.
Aztán meg ami jelenleg van azt csak hazudják demokráciának, valójában ez oligarchia. A pártoké a hatalom, ugyan nem a népé.
S persze, aki ennyi sok okos embere hivatkozik ő igazán tudhatná helyesen használni a -val/-vel toldalékot.
Terjed mint a pestis, de akkor sincsen -al/-el toldalék a magyar nyelvben.
marko11
2014. április 02. 21:24
"...korunk uralkodó eszméje nem is a világnézet, hanem a világnézettelenség világnézete...nem érdekes különösebben, hogy a nép valóban uralkodik-e, amennyiben a kenyér és cirkusz biztosítva van."
Megindulhat a bérnövekedés az új gazdaságpolitikával
origo.hu
Erős szövetségest kapott Putyin: 277 milliós lakosságú országgal tartanak közös hadgyakorlatot az oroszok
mandiner.hu
Kulcsár Edina magára hagyta 3 hónapos kisfiát, nekiestek a kommentelők
borsonline.hu
Elnökválasztás: menekülnek az amerikai gazdagok az USA-ból – nem remélnek semmi jót
vg.hu
Lebukott! A stúdióban csókolózott új párjával a Dancing with the Stars gyönyörű sztárja
ripost.hu
Szalai Attila váratlan esélyt kaphat, Dárdai lehet előtte a példa
magyarnemzet.hu
Zelenszkij a harmadik világháborúval fenyegető álhírt terjeszt Magyarországról – a válasz is megérkezett
mandiner.hu
Üvegvisszaváltás: ebben az üzletben már azt is szabályozzák, hogy mikor lehet felhasználni a kupont
mindmegette.hu
Állandóan a Tiszával cseszegetnek, de az Robi barátom
mandiner.hu
„Aki szerint a románok elhúznak mellettünk, az költözzön oda” – Orbán Viktor keményen kiosztotta az ellenzéket a parlamentben
mandiner.hu
Mérföldkő a háborúban: ilyet még nem tettek az ukránok (VIDEÓ)
mandiner.hu
Szívszorító: egyetlen szóval búcsúzott édesanyjától Révész Zsuzsa lánya
mandiner.hu
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.