„A legjobb dolog ami történhetett – pusztán a realitásokkal számítva – hogy a Fidesz megtartotta a kétharmadot. Gondoljunk csak bele: a rendszer velejéig romlott, de még nem annyira, hogy a közemberek azt a saját bőrükön tapasztalják. Egy-egy Simon ügy most még elég arra, hogy a gonosz politikusokra éhező tévéközönséget kielégítse. Most még dúl a rezsiharc, dúl a szabadságharc, dúl a forradalom. Kell még néhány év, mire a gazdasági lemaradásunk már szembetűnő lesz – az állami média ellenében is. És itt nem az USA-ra, meg a nyugatra gondolok, hanem mondjuk Szlovákiára, Lengyelországra, horribile dictu Romániára. (Merthogy Románia a mi nemezisünk. Történelemben, fociban, Trianonban, Erdélyben, szegénységben, mindenben.) Csak akkor fog megindulni a nép, mert kétségeink efelől ne legyenek: a demokráciaféltés sosem fog tömegeket az utcára vezényelni - sem itt, sem máshol a világon. Félreértés ne essék, nem az ország pusztulására várok, és nem is osztom azt a csalódott véleményt miszerint »jól van, hadd tegye csak tönkre az országot a fityesz, legalább megtudja a sok marha…« . Ennyire nem súlyos a helyzet. Orbánék nem hülyék, tudják, hogy valami koloncot most már a népnek is dobni kell, és a rezsicsökkentés blöffje nem tarthat örökké. Itt most 1-2 százalékos gazdasági növekedés fog következni, állami beruházásokkal, munkahely teremtés további államosításokkal, közmunkaprogram unatkozó közmunkásokkal, látványos belvárosi építkezések, eltitkolt kistelepülési problémák, stb.
Azért örülök a kétharmadnak, mert 4 év múlva – remélem – már látszani fog, hogy mindez a stabil demokratikus alapok és külföldi tőke nélkül a régióban egyre haloványabb teljesítményre lesz elég. És akkor már nem lehet másra mutogatni, elmúltnyócévezni. Illetve lehet, de az már róluk fog szólni.”