Ki legyen Budapest főpolgármestere?

Vége a parlamenti választásoknak, a kampánynak, a felek elvitázgatnak még azon, hogy ki a többség és mit hibázott a vesztes. Arról persze megint kevés szó esik, hogy a választó hogyan avatkozhat bele a saját életét meghatározó „nagypolitikába”, egyáltalán arról, hogy mégis kinek az életéről vitázgatnak az urak ott fent.

Közeleg egy másik választás, az önkormányzati. Ősszel döntünk (döntenek?) arról, hogy ki irányítja a saját lakásunk körüli terület dolgait, hogy lesz-e park, takarítás, házfelújítás, járdák felszabadítása, stb. Ezek ugye eléggé a saját ügyeink? Nem lenne jó, ha ismét nélkülem, nélkülünk döntenének polgármesterek személyéről, településeink fejlesztéséről. A politikusok már elkezdték a maguk vitáit, kapcsoljunk rá mi, az érdekeltek, érintettek, hogy ne mondjam, TULAJDONOSOK is.

Az én kérdésem, hogy ki legyen Budapest főpolgármestere? (szubjektív tényfeltárás)

Bevallom, nekem nem különösebben szimpatikus Tarlós István. Nem volt már harmadik kerületi polgármestersége alatt sem, és most sem az. Nem is nagyon ismertük egymást, a bringás mozgalmi mivoltom okán találkoztunk csak ritkán, hívott, mentem, ennyi. Mikor főpolgármester lett, akkor is hívott, mentem akkor is, az volt máig az utolsó érdemi találkozónk, eltekintve egy-egy sajtóeseménytől.

Nem gondolom, hogy ez szubjektív a vallomás megrendíti a főpolgármestert. Mert azt sem gondolom, hogy a jó és hatékony városvezetés feltétele kellene legyen, hogy én vagy bárki szeresse a polgármestert. Hány remek várospolitikus volt a világban, aki népszerűtlen rendeletek sokaságát hozta meg. (Persze ha ezek később sikerre vezettek, akár még népszerűek is lehettek.) Például Ken Livingstone, volt londoni polgármester, aki mindjárt a regnálása elején bevezette a dugódíjat, majdnem bele is bukott, végül összesen 8 évig (két ciklusban) tartották meg a választók a főpolgármesterüknek.

Tarlós István tehát, mint írtam, nem az esetem, ennek ellenére örültem, amikor bemutatta 2009-ben azt az elképzelését, hogy a város üzemeltetését egy önálló – de fővárosi tulajdonú – cégbe (BKK) szervezi, és ennek vezetését egy olyan fiatalemberre bízza, akinek szakmai hozzáértését, elkötelezettségét a modern közlekedéspolitika iránt én már korábban megismertem. Láttam azt is, hogy hogyan működött (nem működött) korábban a hivatal, és én is ismertem azt a modellt, amelyet az új elképzelés követett. Láttam, hogy a vezető várospolitikus mögé áll egy jó szakmai koncepciónak, támogatja azt. Jöttek is az eredmények, meg persze a biztosra prognosztizált konfliktusok is. A szakma végezte a dolgát, persze hibákat is vétve, a politika meg – kisebb-nagyobb mértékben – hagyta és néha még támogatta is a nyilvánosság előtt. Mostanában azonban megváltozott a helyzet, a szakma továbbra is a dolgát végzi, eredményekkel meg hibákkal, de a főpolgármester már nem támogatja, sem házon belül, sem a nyilvánosság előtt. Mi másra hivatkozva, mint a KÖZHANGULATRA. Mire??? Az mi? Honnét ismeri? Kik a KÖZ részei, akiknek a hangulata ily sokat nyom a latban? Miért gondolja Budapest főpolgármestere, hogy pusztán csak a jó hangulat megteremtése a dolga? Még a kocsmáros sem adja ingyen a sört, pedig attól garantáltan kiváló lenne a közhangulat.

De akkor ki lesz itt az új budapesti főpolgármester?

Olvasom, hogy az MSZP jelöltje Horváth Csaba („még nem igazi jelölt, még sok belső fórumot kell meggyőznie, bár másik jelölt nincs is”, számol be komolyan egy TV riportban). Nekem ő sem az esetem, ha bárkit is érdekel ez. Vele sem nagyon ismertük egymást, a bringás mozgalmi mivoltom okán találkoztunk csak ritkán, hívott, mentem, ennyi. Mikor majdnem főpolgármester lett, akkor is hívott, mentem akkor is, az volt máig az utolsó érdemi találkozónk, eltekintve egy alkalomtól. (Kopipészt) Az MSZP környezetvédelmi tagozata – vagy mi – hívott meg, beszéljek a kerékpár szerepéről a városi közlekedésben. No ezen ő is ott volt, és csendesen asszisztált a szokásos „vitához” a hallgatósággal arról, hogy természetesen minden közlekedési baj a bringások miatt van. Azért csak elolvasom a nyilatkozatait, hallgatom a vele készült riportokat, és – lám – KÖZHANGULAT-ügyben kialakulóban van a nagykoalíció. Ő is azt lesi, és nála sem értem, hogy számára ki a KÖZ. Olvasom a programjában: legyen a BKV-bérlet (nem ingyenes, azt régebben találta ki, mégse választották meg annak idején) 3000 Ft a nyugdíjasoknak, duplázódjon meg a gyalogosforgalomtól független, összefüggő kerékpárút hálózat jelenlegi 170 km-es szakasza, (miközben a 170 km 60 %-a éppen nem független ma sem a gyalogosforgalomtól, finoman szólva). „Van kidolgozott program, de folyamatosan csiszolgatjuk a változások és a beérkező lakossági észrevételek függvényében”, aztán az istennek se találom az MSZP Budapest-programját, hogy csiszolgassam én is. Amit idéztem, azt Horváth úr honlapján látom, dátum nélkül, de elsősorban egy szó nélkül a modern, integrált és főleg fenntartható közlekedéspolitikáról. Vannak viszont nyilatkozatai, elsősorban a BKK és vezetője mint főbűnös tevékenységéről, nagy összhangban Tarlós úrral. Most például azt olvasom, hogy a regnáló főpolgármesterünk az MSZP-frakció vezetőjének információja alapján indít vizsgálatot a BKK és annak vezetője, Vitézy Dávid ellen az új trolik közbeszerzése ügyében.

Mondom, alakul a nagykoalíció Budapesten! Mindezt persze a „budapestiek érdekében”. Ha annyira tudják ők ketten, hogy mi a budapestiek érdeke, akkor miért nem tesznek érte? Lenne néhány ötletem:

• Zöldfelületek hatékony és nagy léptékű növelése ezek beépítése és kikövezése helyett (Néhány példa: A Normafán nem sportközpontot kell építeni, hanem a meglévő erdőt megvédeni. A Városligetbe nem Múzeumi negyedet kell építeni, hanem a parkot növelni. A MÁV területeire új városi parkokat kell telepíteni, ezzel növelve a környezet értékét, de nem ideiglenes hasznosítás keretében, ahogy mostanában hallatszik, hanem végleg.)

• A meglévő kb. 4000 km útfelület és járda használatának „demokratizálása”. Most ezek legnagyobb része a lakosság kb. 30%-a számára nyújt csak megfelelő (?) szolgáltatást, azoknak, akik azt autóval használják. (Példa: a parkoló autók használják az utak és járdák felületének majd’ 50%-át, lehetetlenné téve a gyaloglást is.)

• Budapest önkormányzati rendeleteinek átvizsgálása és korszerűsítése a modern és fenntartható város érdekében (Példa: megszüntetni a járdán parkolás lehetőségét, változtatni az új építmények garázslétesítési kötelezettségének szabályozását.)

• Olyan szabályozási környezet megteremtése, amely serkenti a sokszínű és modern építészet megjelenését Budapesten.

• A közlekedés és az építészet összhangjának megteremtése, mert egyik sem működik a másik figyelembe vétele nélkül

• A Duna bekapcsolása a város lakosainak életébe.

A listát folytathatnám sokáig, de hátha megteszik ezt a jövő jelöltjei. Akik a reményem szerint nem a rövid távú siker érdekében lesik a KÖZvéleményt, hanem értő várospolitikusként fogalmazzák meg Budapest jövőképét, és következetesen végig is mennek az így megfogalmazott célhoz vezető úton, alkalmilag még a népszerűtlenséget is vállalva. Várom a jelentkezőket!

László János