Látszik a fény az alagútban, de dudál

„Az RMDSZ-szel és a piócapártokkal (PC+UNPR) lepaktálva a Victor Ponta vezette szociáldemokratáknak meglesz a parlamenti többségük, és kitörhet végre a béke. Ameddig aztán el nem kezdődik a szokásos átülési szezon, amikor a képviselők és szenátorok masszívan átiratkoznak más pártokba és kezdődik minden elölről. Amúgy Ponta helyében elgondolkodnék egy kicsit azon, hogy mi is történt az idők során azokkal a kormányfőkkel, akikkel az RMDSZ együttműködött. Ennek szép, hosszú története van, közel két évtizedes. Nézzük csak a listát! Az első Victor Ciorbea volt. Emlékszik még rá valaki?

Következett Radu Vasile, nyugodjon békében, majd Mugur Isărescu, aki annyira jóllakott a politizálással, hogy azóta is ívben elkerüli a kormánypalotát. Aztán ott volt Adrian Năstase, aki a jó magaviseletének köszönhetően talán ismét idő előtt szabadul a börtönből. Călin Popescu Tăriceanu négy évet húzott le, azóta is keresi önmagát, Emil Boc pedig a béna kormányzás után polgármesterként bujkál. Az utolsó Mihai Răzvan Ungureanu volt, aki okos, bátor és még magyarul is tud, és aki szintén kóvályog a politikai ködben.

1996 óta, amióta az RMDSZ belülről vagy kívülről támogatott kormányokat, a miniszterelnökök mind eltűntek a hazai politika első vonalából. Ki gondolná, hogy itt van ez a fiatal fickó, Victor Ponta, aki duzzad a tettvágytól és a hülyeségektől, politikai értelemben az órái mégis meg vannak számlálva? Normális esetben fényes jövő várna rá, de mi már tudjuk, hogy neki annyi.”