Vigyázzban álljatok

„A magyar–finn barátságos labdarúgó-mérkőzésről mindenkinek megvan a véleménye, én csak azt kérném tisztelettel a játékosoktól, hogy a Himnusz elhangzása idején magyar szokás szerint álljanak vigyázzban, mert a szívre tett kéz amerikai minta, nálunk az őszödi rém hozta forgalomba, és ha tovább utánozzák, hamarosan a mellüket is folyamatosan döngetik.

Az illető egyébként nyugat-európai béreket ígért választóinak, ami persze tökéletes marhaság, kivéve, ha csakugyan a csekély számú választóira gondolt. Abban azonban igaza van, hogy »spórolásból nem lehet meggazdagodni«, ő aztán nem is spórolt. Az viszont örvendetes, hogy a magyarországi bankszektor tavaly már nyereséges volt, a magam szerény módján én is hozzájárultam ehhez, mivel négy nem magyar tulajdonú bankkal állok meglehetősen egyoldalú kapcsolatban, és postám tetemes hányadát a tőlük származó kedves levelek és kimutatások teszik ki. Minden átlagosnak tekinthető magyar polgár ismeri azt a borzongást, amely akkor fogja el, amikor egy levél úgy kezdődik, hogy »Tisztelt ügyfelünk!«, majdnem olyan érzés, mint egy kórházi zárójelentés tüzetes tanulmányozása.”