Ó, mondd, te kit választanál?

„Keresztyén emberként elsősorban a saját értékeimre támaszkodva szeretnék dönteni, kire szavazzak. A saját értékeimet pedig a Szentírásból ismerhetem meg leginkább. Persze az Írást is lehet sokféleképpen értelmezni, és arról - sajnos - nem beszélt sem Jézus, sem senki más, hogy mi alapján dönts egy demokratikus rendszerben élve, amikor jön a szavazás. (...)

Jézus határozottan arra buzdít, hogy lássuk el állampolgári kötelességeinket és közben tegyük meg keresztyén feladatunkat. Adjuk meg Istennek, ami Istené. És adjuk meg a császárnak, a felsőbb hatalomnak, ami az övé. Azt is érthetjük ez alatt, hogy éljünk állampolgári jogainkkal. Ebbe a szavazás is beletartozik. És az is, hogy a voksolástól való távolmaradással fejezem ki a véleményemet. De ez sem sokat segít a döntéshozásban.

Be kell látnom, hogy sem a Szentírás, sem Isten, sem senki nem fogja megmondani, kire szavazzak. Még az egyházam vezetői sem fognak nyilatkozni - talán pont a fenti okokból kifolyólag. Ezt nekem kell eldöntenem a saját benyomásaim, látásom, gondolataim alapján. De egyértelműen kitűnik a fenti idézetekből, hogy mindegy is, kire szavazok. Mindegy ki lesz kormányon. Mindegy, ki irányítja ezt az országot. Mert nem lesz jó, nem lesz megfelelő, nem lesz tökéletes, tele lesz hibákkal, bűnökkel, rossz döntésekkel, bukásokkal. Isten pedig nem indul a választásokon, hogy rá voksoljak.

És egyáltalán nem mindegy kire szavazok. Hiszen keresztyénként, Jézust képviselve ebben a társadalomban, ebben az országban, már az életemmel, értékrendemmel politizálok - a szó leghétköznapibb értelmében. Részt veszek a közéletben. És így felelősségem, hogy formáljam a közéletet, hogy jobbá tegyem - amibe a szavazás is  beletartozik.”