Mandiner.Magyarország: Honvédelem

0. Alapvetés
1. Állam és közigazgatás
2. Nemzet
3. Oktatás
4. Gazdaság

A Mandiner.Magyarország: A polgár visszatér a 2007-es A jövő visszahódítása című programunk újragondolása, amit fejezetenként teszünk közzé megvitatásra, majd az érkező kritikák és javaslatok megfontolásával és beépítésével rakjuk össze a végső változatot. Ma a honvédelmen van a sor:

KRITIKUS VÉDELMI KÉPESSÉGEK
A honvédelem évtizedek óta társadalmilag alulértékelt, költségvetési támogatását tekintve alulfinanszírozott terület. 2002-2010 között a Magyar Honvédség képességeit nemzetközi viszonylatban is példátlan mértékben lecsökkentették. Míg 2002-ben – eszközállományának harcértékét tekintve – Magyarország a térség erősebb államai közé tartozott, mára a meglévő harceszközök átgondolatlan értékesítése miatt védelmi képességeink kritikus szintre csökkentek. A honvédség számára az első és legfontosabb feladat a haza védelme. Tévedés, hogy erre a Magyar Honvédség potenciálisan képtelen. Bár a NATO- és EU-tagság kiemelt fontosságú és a magyar biztonság alapja, arra kell törekedni, hogy középtávon megtartsuk, hosszabb távon fejlesszük az önálló országvédelem alapjait. Ez azért is különösen fontos, mert mára nyilvánvaló, hogy Magyarország belátható ideig a NATO és az EU határországa marad, azaz nem minden szomszédunk csatlakozik ezekhez a szervezetekhez.

ÖNKÉNT, DALOLVA
Míg a sorkatonaság visszaállítása nem szükséges, az önkéntes tartalékos rendszer erősítése kiemelkedő eleme kell, hogy legyen a magyar honvédelmi fejlesztéseknek. Abban a formában, ahogy működött, a sorkatonaság haszontalan és drága rendszer volt, míg az önkéntes tartalékos állomány már békében alkalmazható, bevethető katasztrófavédelmi, nemzeti támogató feladatokra egyaránt, de missziós feladatra is alkalmas (ráadásul az állami erőszak-monopóliumot veszélyeztető gárdákkal szemben is alternatívát kínál). Fontos, hogy a honvédségből kikerülő szerződéses katonák részére érdemi előnyöket jelentsen az önkéntes tartalékosi rendszer, ugyanakkor csak olyanok kerüljenek bele, akik valós képességekkel tudnak hozzájárulni a honvédelmi feladatokhoz. Jelen költségvetési helyzetben nem prioritás, de perspektivikusan fontos feladat a rendelkezésre álló kiképzett állomány bővítése. Ennek érdekében egyes munkakörökben a katonai előképzettséget kötelezővé kell tenni. Ide tartozhatnak a rendőrök, a nemzetbiztonsági szolgálatok tagjai és a tűzoltók mellett a biztonsági őrök is.

A MAGYAR NÉV MEGINT SZÉP LESZ
A XXI. században a haza védelmének alapfeladatán túl a Magyar Honvédség a magyar érdekek érvényesítésének hatékony eszköze. Ha Magyarország nemcsak haszonélvezője a biztonságnak, de tenni is képes érte, azzal más területeken is növelheti a mozgásterét. Nemzeti érdekünk a magyar katonák részvétele a nemzetközi missziókban, ezért a jövőben sem szabad a részvétel elől meghátrálnunk pusztán azért, mert azok belföldön vagy külföldön népszerűtlenek. A nemzeti és szövetségi érdekeknek kell meghatároznia szerepvállalásunkat, ebben a sorrendben. Fontos, hogy a magyar katonák külföldi helytállását ne csak a szövetségeseink, hanem a magyar polgárok is elismerjék – e téren sokat javult a helyzet, de van még mit tenni a honvédelem társadalmi alulértékeltsége ellen. Tudatosítani kell, hogy vannak harcban bizonyított alakulataink, és aki magyar egyenruhában kockáztatja életét, az nem zsoldos. Alapvető jelentőségű, hogy a polgárok elismerjék a nemzetbiztonsági szempontok jelentőségét, és ne ismétlődhessen meg a zengői lokátor kálváriája, ami az erkölcsi mellett tízmilliárdokban mérhető anyagi károkat is okozott az országnak. A honvédelem fontosságának megismertetése érdekében kiemelkedő az iskolai nevelés szerepe, amelynek a kor eszközeit kell alkalmaznia (például számítógépes játékok magyar történelmi környezetben játszódó, lehetőség szerint hazai fejlesztésű kiegészítői, küldetései).

TÖBB PÉNZT A HONVÉDELEMRE!
Mindennek alapja természetesen a megfelelő költségvetési támogatás. A kormányokon átívelő forráselvonások eredményeként ma mindössze a bruttó hazai termékünk 0,9 százalékát fordítjuk honvédelemre, miközben NATO-csatlakozásunkkor 2 százalékot vállaltunk. A kétszázalékos vállalást a NATO-nemzetek túlnyomó többsége sem tartja be (a 28 tagországból mindössze háromnál teljesül), és a jelenlegi gazdasági helyzetben Magyarország sem tűzheti ezt ki célul. A NATO-tagállamok átlagának (a GDP 1,4%-a) elérése azonban már középtávon is reális cél lehet, ezért fokozatosan, évente 0,1 százalékponttal kell növelnünk a védelmi büdzsénket, egészen addig, amíg el nem érjük azt. Folytatni kell a minden korábbinál szigorúbb takarékosságot, hogy a költségvetési támogatás bővüléséig is a képességek megtartására koncentrálhassunk – ebből a szempontból jelentős eredmény a Gripen-szerződés sikeres újratárgyalása. A cél nem csak az, hogy a Magyar Honvédség támogatása elérje a NATO-átlagot, hanem az is, hogy ezt a lehető leghatékonyabban használjuk fel. A tartalékok felélése után itt az ideje, hogy elkezdjünk tartalékokat képezni. Ez vonatkozik a kimerült készletekre, de az önálló hadiipari kapacitás megtartására/fejlesztésére is. A magyar hadiipar felélesztése kiemelt lépés az önálló, saját forrás létrehozásában. A Rába állami kézbe vétele ebből a szempontból jó kezdet, az iparnak azokra a területekre kell koncentrálnia, amelyeken hagyományosan erős (például járművek). Ahol nincs meg a hagyomány és a szaktudás, szövetségeseinkkel partnerségben, a kölcsönös érdekek mentén kell fejleszteni.

*

(Illusztráció: Fortepan)