Kitörölt külvilág

„A hírek persze nem ömlenek, a szakértők sem adják egymásnak a mikrofont, megy helyette a véget nem érő, irdatlan és bárgyú gyurcsányolás. Az Összefogás politikusai patás ördögként tűnnek föl, ezt és ezt csinálnák, ha itt meg ott lennének. Mindig beadják a végén a fideszes karzat illetékes bohócát, aki azt ordítja: ezek hülyék, higgye ezt ön is meggyőződéssel. Szánalmas és elkeserítő, hogy a »közmédia« mennyire eltitkolja az emberek elől még azt is, ami a szomszédban történik.

A kifacsart hírgyártásban persze benne van az is, hogy az ország legfontosabb embere, akinek minden itthoni szusszanásáról azonnal be kell számolni, Putyin tenyeréből eszik, így aztán nem teljesen veszélytelen az ukrán helyzet orosz hátterének piszkálása. Erre a kényes műveletre a közszolgálati tévé (és a kijevi eseményeket kezdetben terrorizmusként interpretáló közrádió) nem vállalkozhat, hiszen így érintenie kellene Orbánék Paks okán támadt oroszbarátságát, ez pedig nekik csúszós terep.

Marad az ukrán nyelvtörvény eltörlése miatti felháborodás. Ami persze fontos, Martonyi János is ezért utazott Kijevbe. Ha erre helyezik a hangsúlyt, az teljesen megfelel a kurzusnak. Nem lehet vele bukni. Csak eszembe jut, hogy ha az öreg tévések (Aczél, Baló vagy Benda szintjére utalok) így gondolkodtak volna a romániai forradalom vagy a délszláv háború idején, valószínűleg semmit se tudtunk volna meg időben abból, hogy mi történik a közvetlen szomszédságunkban. (...) Mi lesz ennek a vége?”