Brüsszel hazudik!
Mi továbbra is meg akarjuk védeni a hazánkat, és meg akarjuk őrizni Magyarországot magyar országnak! Harc van!
Kivárjuk, amíg eljön a mi időnk parlamentbe jutni, és addig nagyon sok dolgunk is van még. Folytatjuk az utcán, ahonnan indultunk, ahol mindig is ott voltunk (én az ablakrácsokon lógást mondjuk eléggé szeretem).
„Sokan el fogunk menni ebből az országból. Sokan szívjuk majd a fogunkat, ha mégis itt maradunk, hogy bele kell szakadni itt az életbe. Sokat fogunk káromkodni amiatt, ami itt megy (én biztos pucérkodok még, mert az vicces). Sokat fogunk öregedni négy év alatt.
Egy válság hatodik éve van; ilyenkor emberek már belehalnak a nehézségekbe. Ki stroke-ba, ki rákba, ki csak úgy magától, de sokunkat felőröl a létharc. Ilyenkor a lehető legostobább stratégia ráerősíteni arra a politikára, ami a válságot okozta: a lopásra, a kisemmizésre, a szigorkodásra, az önzésre. A most befolyással bíró politikusaink mégis ezt csinálják. Valószínűnek tűnik, hogy nem is tudnak mást - eddig terjed a tudományuk.
Erre rá kell tudni készülni. Kivárjuk, amíg eljön a mi időnk parlamentbe jutni, és addig nagyon sok dolgunk is van még. Folytatjuk az utcán, ahonnan indultunk, ahol mindig is ott voltunk (én az ablakrácsokon lógást mondjuk eléggé szeretem). Elég baj az, hogy a hétköznapi embereket semmibe vevő demokráciák, mint amilyen a rendszerváltáskor létrehozott harmadik magyar köztársaság is, nem biztosítják a szükséges feltételeket ahhoz, hogy beleszólhassunk az életünket érintő döntésekbe. Nem fogjuk elfogadni ezeket a játékszabályokat, nem fogjuk a parlamenti küszöbhöz mérni magunkat. Mi azon dolgozunk, hogy ez az értékrend megváltozzon. És hát, mit van mit tenni? Igazunk van.”