Pár szó a kéknyelűről is essen, a borok alapján... A kéknyelű készítését a hegyközség termékleírása tartalmazza, ennél szűkebb behatárolás nem is kell, mert a fajta változatossága adja a lényegét. Jól mutat tiszta reduktívban, hordós érlelésben, sőt a maradékcukrot is bírja. Számomra azért a legkedvesebb borok azok voltak, amelyek kaptak legalább 0,5-1 év hordós érlelést, és a palackban is töltöttek ennyi időt, tehát a 2011-es évjárat van most jó állapotban. A hordó szépen lekerekíti a karaktert, jól fogyaszthatóvá teszi a fajtát.
A 2013-asok kicsit fiatalok még, karcos savaik határozzák meg. Hiányzik még belőle a fajta gazdag virágos, gyümölcsös illata és íze. A 2012-esekkel pedig bizonytalan vagyok, valahogy nem állnak össze nekem. Persze még nincs igazán kialakult kép, de ez a rendezvény megmutatta, hogy az alkotói szabadság a borkészítésben is jó dolog. Pár szép kéknyelű a kóstoltak közül: Istvándy Gergő 2012, Szarka Gyula 2009, Nyári Ödön 2011, Németh Pince 2009, Szászi Endre 2013. Persze nem kóstoltam végig az összeset, 28 kéknyelű egy napra nagyon sok, és hát tudjuk, hogy az a jóból is megárt.”