Megalázottak

„Gyurcsány Ferenc és a balliberális média zsigeri gyűlölettel szemléli a közfoglalkoztatást. Az emberből kuncogást vált ki ez a fajta lázas igyekezet. Olyanok, mint a kétballábas focista, aki mindennap Lionel Messinek képzeli magát, ám ahogy közeledik a labda, rendre összeakadnak a lábai. A baloldal emblematikus figurái és a liberális média megmondóemberei egymásnak, majd maguknak is ellentmondva ócsárolják a közfoglalkoztatást. Miközben az MSZP meg a Bajnai-féle Együtt–PM azt állítja, a közmunka lassan a »közmegalázással egyenértékű«, mert nevetséges képzésekbe iskolázzák be a szerencsétleneket, akikkel napocskákat rajzoltatnak ahelyett, hogy normális munkát adnának nekik, addig kormányváltó partnerük, Gyurcsány semmit érő közfoglalkoztatottakról beszél, akiknek ácsorgása a rendes melóst demoralizálja.

A valóságban ki is alázza meg a közfoglalkoztatottak több százezres tömegét? Talán az, aki szerint munkájuk semmit sem ér, vagy inkább az, aki feladatot ad nekik, és munkájukért cserébe a segély többszörösét fizeti ki? Esetleg az, aki szerint egész nap csak a kapát támasztják, vagy az, aki szerint jobb egy kapa a kézben, mint unalmunkban otthon a ház falát támasztani, a segélyre várni, ami persze feleannyi idő alatt fogy el, mint a fizetés?

A kormány az idei télen a munka mellett a tanulást is a közfoglalkoztatás egyik alapelemévé tette. Az ellenzék persze ebben is talált kivetnivalót. A szocialisták szerint megalázó továbbképzési feladatokat állítottak a közfoglalkoztatottak elé, még annyit sem feltételeztek róluk, hogy a nevüket le tudják írni helyesen.”