Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Csodálatos kaland részesei lehettünk négy hosszú éven át. Elvették a nyugdíjainkat, és döbbent egységbe merevedtünk. Lebontották az Alkotmány falát, ünnepeltünk.
„Csodálatos kaland részesei lehettünk négy hosszú éven át. Elvették a nyugdíjainkat, és döbbent egységbe merevedtünk. Lebontották az Alkotmány falát, ünnepeltünk. Szemétre dobták a rokkant bányászokat, meg se nyekkentünk. Kicsavarták kezünkből a szabad választás és képviselet fegyverét és csöndesen szenderegtünk. Elvették tőlünk a szabad iskolát, a köznevelés statutumát, szó nélkül tovább mentünk. Megfojtották a szabad sajtót. Bambán a képernyőkre meredtünk Tartományurak ültek városainkba. falvainkba. És ünnepeltünk.
Csodálatos dolog az egység. Valóban jogos volt a kérdés, amit az elüldözött magyar író indulatos, bántó formában fölvetett: kell nekünk a szabadság? Ilyenek vagyunk? Akartuk mi ezt?”