Miért fizettünk a Seuso-kincsért, ha az a mienk?

2014. március 27. 18:33

A Seuso-kincsek visszaszerzése egy politikai ciklusokon átívelő nemzeti ügy volt. Interjú.

2014. március 27. 18:33
Baán László
hvg.hu

A Seuso-kincs felének, hét ezüsttárgynak az eddigi birtokosa egy titokzatos brit testvérpár volt, akik nem vitatták a magyar állam tulajdonjogát a műkincsekkel kapcsolatban. Akkor miért kellett kifizetnünk értük 15 millió eurót?

Azért, hogy a kincsek birtokába jussunk. A jog megkülönbözteti a tulajdonjogot és a birtoklást. Ha a kincseket megvásároltuk volna, akkor ez az összeg sokkal magasabb lett volna. A magyar állam korábban is folytatott a megállapodásra irányuló tárgyalásokat, így például az előző kormány alatt, a 2008-as pénzügyi válság kirobbanása után, 100 millió eurónál szakadtak meg ezek. (Egyébként a kincs kikiáltási ára 1990-ben szintén hozzávetőleg 100 millió euró volt, mai árfolyamon számítva.) Most a műtárgyak felét szereztük meg 15 millióért. Az összeget a szerződésben kompenzációs díjként fogalmaztuk meg, amellyel a kincseket átadók birtokosi pozíciójából fakadó kiadásokat kompenzáltuk. 

A kincsek tulajdonjoga még mindig nem tisztázott?

A tulajdonjog minket illet, mert a kincset Magyarországon találták, ezt továbbra is így tartjuk. Magyarország azonban elvesztette 1993-ban a tulajdonosi pozíciója megállapításáról szóló pert. A New York-i bíróság azt sem mondta ugyan ki, hogy az alperes Lord Northampton a tulajdonos, de birtokosi pozíciója révén a kincsek nála, illetve az általa vezetett konzorciumnál maradtak. Katasztrofális volt akkor a magyar fél pervitele, súlyos ügyvédi szarvashibák történtek. De bármennyire is látjuk ezt ma már, az ítélet attól még tény marad.(...)

Miért a parlamentben állították ki az ezüsttárgyakat, miért nem valamelyik múzeumban?

Pont 1990-ben, a rendszerváltáskor kezdődött a Seuso-ügy. Valamennyi kormány próbálta a legkülönfélébb eszközökkel megoldani ezt az ügyet, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a Seuso-kincsek visszaszerzése egy politikai ciklusokon átívelő nemzeti ügy volt. A kormány úgy döntött, hogy az ország egységét szimbolizáló helyre, a Parlamentbe kerüljön először.

Nem mondja, hogy ebben semmi szerepe nincs a kampánynak.

Ha egy múzeumban állították volna ki, az mitől lett volna más e szempontból? Szerintem ez egy kimondottan méltányos szimbolikus gesztus a magyar politikai színtéren.

 
Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 47 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
OmegaMale
2014. március 28. 09:54
Ha a 93-as ügyvitel szar volt, akkor perújrafelvételt kell kérni. Nem hiszem, hogy az eddig birtokosnak bármi új érve lenne arra, hogy miért lenne az övé. Ha vannak ki nem játszott kártyák az ügyben és a tulajdonjogot megítélik, akkor szvsz a 15 miska is visszajár. Plusz a kincs másik fele. Az meg legyen a mostani birtokos (az én olvasatomban, ORRGAZDA) baja, hogy neki költségei voltak a birtoklással kapcsolatban.
mustármag
2014. március 28. 06:52
Stadionok építésére, műkincs, cégek visszavásárlására jutott. AZELŐTT MIRE MENT A PÉNZ???
atila68
2014. március 27. 19:57
A koronáért is fizettünk te szerencsétlen. Ahogy a sárospataki könyvekért is...
=nessuno=
2014. március 27. 19:45
Szánalmas. A rendkívüli sajttáj....ezért? Nem gondolják komolyan, hogy 4 millió személy országában ezzel lehet kampányolni???
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!