A Seuso-kincsek visszaszerzése egy politikai ciklusokon átívelő nemzeti ügy volt. Interjú.
„A Seuso-kincs felének, hét ezüsttárgynak az eddigi birtokosa egy titokzatos brit testvérpár volt, akik nem vitatták a magyar állam tulajdonjogát a műkincsekkel kapcsolatban. Akkor miért kellett kifizetnünk értük 15 millió eurót?
Azért, hogy a kincsek birtokába jussunk. A jog megkülönbözteti a tulajdonjogot és a birtoklást. Ha a kincseket megvásároltuk volna, akkor ez az összeg sokkal magasabb lett volna. A magyar állam korábban is folytatott a megállapodásra irányuló tárgyalásokat, így például az előző kormány alatt, a 2008-as pénzügyi válság kirobbanása után, 100 millió eurónál szakadtak meg ezek. (Egyébként a kincs kikiáltási ára 1990-ben szintén hozzávetőleg 100 millió euró volt, mai árfolyamon számítva.) Most a műtárgyak felét szereztük meg 15 millióért. Az összeget a szerződésben kompenzációs díjként fogalmaztuk meg, amellyel a kincseket átadók birtokosi pozíciójából fakadó kiadásokat kompenzáltuk.
A kincsek tulajdonjoga még mindig nem tisztázott?
A tulajdonjog minket illet, mert a kincset Magyarországon találták, ezt továbbra is így tartjuk. Magyarország azonban elvesztette 1993-ban a tulajdonosi pozíciója megállapításáról szóló pert. A New York-i bíróság azt sem mondta ugyan ki, hogy az alperes Lord Northampton a tulajdonos, de birtokosi pozíciója révén a kincsek nála, illetve az általa vezetett konzorciumnál maradtak. Katasztrofális volt akkor a magyar fél pervitele, súlyos ügyvédi szarvashibák történtek. De bármennyire is látjuk ezt ma már, az ítélet attól még tény marad.(...)
Miért a parlamentben állították ki az ezüsttárgyakat, miért nem valamelyik múzeumban?
Pont 1990-ben, a rendszerváltáskor kezdődött a Seuso-ügy. Valamennyi kormány próbálta a legkülönfélébb eszközökkel megoldani ezt az ügyet, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a Seuso-kincsek visszaszerzése egy politikai ciklusokon átívelő nemzeti ügy volt. A kormány úgy döntött, hogy az ország egységét szimbolizáló helyre, a Parlamentbe kerüljön először.
Nem mondja, hogy ebben semmi szerepe nincs a kampánynak.
Ha egy múzeumban állították volna ki, az mitől lett volna más e szempontból? Szerintem ez egy kimondottan méltányos szimbolikus gesztus a magyar politikai színtéren.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Ferenc pápa békepárti, Joe Biden sorosista, Magyarország Brüsszel ellenzéke, Magyar Péternél meg amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Összefoglalónk!
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Orbán Viktor telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyinnal, majd a német kancellár is kifejezte szándékát egy hasonló beszélgetésre. Közelebb kerültünk a békéhez, vagy még nagyobb eszkaláció várható?
