(…) Amikor hat évvel ezelőtt először megírtam a homoszexualitásról szóló fejezetet, sok személyes példát használtam, de a kiadás előtt ezeket töröltem. Tisztában voltam a megbélyegzés lehetséges veszélyével, és azzal, hogy a szolgálatomat ehhez a témához kötik majd – amit nagyon szeretnék elkerülni. Mégis helyesnek éreztem, hogy új előszót csatoljak a könyvhöz, mert egyre inkább meggyőződésem, hogy ebben a rohamosan változó világban az evangéliumi keresztényeknek nyíltabban kell beszélniük erről a kérdésről. Egyre nagyobb a nyomás azokon a keresztényeken, akik ezzel a problémával küzdenek.
Biztosan vannak olyanok, akik bizalommal megosztották veled mint lelki vezetőjükkel, hogy saját nemükhöz vonzódnak. Hozzájárult ez ahhoz, hogy úgy döntöttél, nyíltan beszélsz magadról?
Természetesen. Minden hétfőn imádkozom ezekért az emberekért. Van egy listám, melyet két részre osztottam: azokra, akik továbbra is próbálnak hűségesek lenni a Biblia tanításához, miszerint a szexuális kapcsolat egyedüli elfogadható tere a férfi és nő közötti házasság, valamint azokra, akik elfordultak ettől a nézettől. Sajnálatos módon a második csoport egyre növekszik.”