„Csatával nézek szembe” – interjú egy meleg lelkésszel

2014. február 10. 15:14

Önmagában nem jó a vakság élménye, a depresszió, az alkohol-függőség, a nehéz házasság vagy akármilyen más nehézség, Isten mégis munkálkodik ezekben a helyzetekben. Ugyanezt a folyamatot láttam olyan istenfélő emberek életében, akik látszólag ellenállhatatlan vonzódást éreztek a saját nemük iránt.

„Az a kijelentésed, hogy az azonos neműekhez való vonzalom számodra személyes csata, azt jelenti, hogy önmagadat homoszexuálisként határozod meg?

Nem, nem jelenti azt. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a könyvemben mind a nyolc érintett témával kapcsolatban elismertem a küzdelmeimet, nem csak ezzel az eggyel kapcsolatban. Valamilyen módon mindannyian szenvedünk attól, hogy bukott, összetört világban élünk. Egy nap során különféle harcokat élünk meg, de változó mértékben vagyunk ennek tudatában, és így van ez a különböző életszakaszokban is. Egyik harcunk sem határozza meg azt, akik vagyunk, bármilyen nagy hatása is van. Nekünk keresztényeknek a Krisztussal való kapcsolatunkból fakad az identitásunk . (…) Nem az alapvető identitásomat fedem tehát fel, amikor elismerem, hogy a könyvben érintett mind a nyolc területen harcokat élek meg.

Az evangéliumi anglikánokról köztudott, hogy nem támogatják a homoszexuálisok lelkészi szerepvállalását. Mit jelent ez számodra?

A sajtóhírek sokszor megtévesztőek ezzel a témával kapcsolatban. Az evangéliumiak nem azt ellenzik, hogy homoszexuális beállítottságú emberekből gyülekezeti vezetők váljanak. A vita tárgyát a tanítás és a gyakorlat képezi. Az evangéliumiak azt mondják, hogy a lelkészeknek ragaszkodniuk kell – tanításban is és a gyakorlatban is – a Biblia tanításához, hogy szexuális kapcsolat csak heteroszexuális házasságban megengedett. Én mindkettőt megtartom.

Sokan nem így fognak majd érteni, hanem megbélyegeznek. Nem gondolod, hogy jobb lett volna kerülni ezt a témát?

(…) Amikor hat évvel ezelőtt először megírtam a homoszexualitásról szóló fejezetet, sok személyes példát használtam, de a kiadás előtt ezeket töröltem. Tisztában voltam a megbélyegzés lehetséges veszélyével, és azzal, hogy a szolgálatomat ehhez a témához kötik majd – amit nagyon szeretnék elkerülni. Mégis helyesnek éreztem, hogy új előszót csatoljak a könyvhöz, mert egyre inkább meggyőződésem, hogy ebben a rohamosan változó világban az evangéliumi keresztényeknek nyíltabban kell beszélniük erről a kérdésről. Egyre nagyobb a nyomás azokon a keresztényeken, akik ezzel a problémával küzdenek.

Biztosan vannak olyanok, akik bizalommal megosztották veled mint lelki vezetőjükkel, hogy saját nemükhöz vonzódnak. Hozzájárult ez ahhoz, hogy úgy döntöttél, nyíltan beszélsz magadról?

Természetesen. Minden hétfőn imádkozom ezekért az emberekért. Van egy listám, melyet két részre osztottam: azokra, akik továbbra is próbálnak hűségesek lenni a Biblia tanításához, miszerint a szexuális kapcsolat egyedüli elfogadható tere a férfi és nő közötti házasság, valamint azokra, akik elfordultak ettől a nézettől. Sajnálatos módon a második csoport egyre növekszik.”