„Orbán egy igazi politikai plasztikai sebész. Úgy játszik a számokkal, úgy varrja fel és át őket, mintha a műtőben lenne, és attól sem retten vissza, hogy műhibaperek sokasága elé néz. Márpedig április 6-án bíróság elé állítják a választók, és köszönik szépen, jelezni fogják, hogy a számok, ahogyan Orbán elmeséli őket, azok csak az ő és politikai udvartartásának a fejében léteznek úgy, ahogyan ő felmondja.
A beszédben érdekes módon nem esett szó a több, mint 30 új adónem bevezetéséről, a 27%-os ÁFÁ-ról, az államadósságról (ja, az most nem áll olyan jól, miniszterelnök úr?), a 310 forintos euróról, Magyarország orosz kézre játszásáról. A Fidesz-KDNP tényleges intézkedéseit már tegnap sebtiben összeszedtem, reagálva szentkádéenpés Rétvári Bence keresztény gondolataira, úgyhogy itt nem is pazarolnám a helyet. Esetleg még kiegészítem azt a Horthy-korszak restaurációjával Nyírő József, Wass Albert és Tormay Cecil kötelező olvasmánnyá tételétől kezdve a Kossuth tér 1940-es évekbeli átalakításán át a Horthy szobor avatásokig. Ennyi.
Az Orbán beszéd pedig rém és rémunalmas volt. Biztos tetszett Bencsik Andrásnak vagy Szűrös Mátyásnak, de nekik kevesebb is tetszik. Ami a legunalmasabb Orbánban, az a szűnni nem akaró paranoiája, a permanens vuduzás. Meglát egy ellenzéki politikust, választót vagy csak valakit, aki nem előfizetője a Magyar Nemzetnek vagy nem iratkozott fel a Századvég hírlevelére, és már frusztrálódik, már »nemzetre rátörőket« lát, minden bokorban rá váró ellenséget. Ki az, aki még nem alszik be ettől?”