Gálnéék családi méretű borászatot üzemeltetnek. Azt a szőlőt, amiből nem készítenek bort, eladják, nem lédigbe, feldolgozásra. Ez nagyüzemi attitűd? Asszem’ még Szepsy is csinált ilyet. Eladta az Alföldre a Köpcösnek azt a remek, rioliton megtermelt szőlőjét. Akkor a Szepsy nagyüzemi?
Persze Gálnéék nemcsak borkészítéssel és szőlőtermesztéssel, hanem szaporítóanyag-termesztéssel is foglalkoznak. Na, ez az, amire a leghamarabb mondhatjuk, hogy ez már kicsit olyan nagyüzemi beütésű. Meg hát, igen, Gálné dolgozott borászati gazdaságban is az előző érában – aminek a nevét nem mondjuk ki – meg van neki szüretelő gépe is (ó, nem pici), szóval nyilván, a Viktóriagyöngyén a kelő napfényben megcsillanó harmatcseppekre nem úgy csodálkozik rá a Gálné, mint a Losonci Bálint a Geregben egy Magyarfrankosra: »a mindenit, megint termett a töke fél fürtöt«. (...)
Gálnét, minek után megismertem, szívesen veszem védelmembe. Nem csinált semmi különlegeset. Bort készített – jót és közepesen jót – és eltartotta és eltartja az egész családját. A fia már kijárta a kertészetit, s most a családi pincében dolgozik. Gál Csaba, a férj a szőlészetet viszi, a modell alkat Zsuzsi pedig, Éva szemefénye szintén otthon tevékenykedik, a marketingben. Zsuzsi amúgy Tompa doktorral jegyez egy közös borkönyvet; Tompa adta bele a betűk kreatív oldalát, Zsuzsi meg a franciát. Zsuzsi ugyanis nyelvésznek tanul, doktori előtt áll.”