„Mennyire terhes illetve hálás »szerep« az Orbán-rendszer első politikai menekültjéé?
Nem csak az Orbán-rendszernek, de az Európai Uniónak is az első politikai menekültje vagyok. Kanada gesztusa azt bizonyítja, hogy nekem volt/van igazam! Ez felelősséggel jár; a befogadó országnak, Kanadának, választott új hazámnak nem okozhatok csalódást. De nem a »szerep« minősít. Az minősít, amit azóta teszek és főképp írok, mióta elüldöztek, és az nem a szerepből fakad. Egyszerűen folytatom, amit egész életemben csináltam. Megpróbálok ember maradni minden fajta embertelenségben.
Ha visszamehetne az időben és a kézirata felett ülne, kihúzná a »genetikusan« szót?
Semmi szín alatt! Annak ellenére sem, hogy ez az egyetlen kifejezés – »genetikusan« – olt az, amibe bele tudtak kötni, hogy minden demokratának megüzenjék: így jár az, aki szembefordul a Fidesz-diktatúrával. Egy: nem először írtam le, kettő: pontosan tudtam, mit mondok, mi a szó jelentése, használati szabálya. A baloldali liberális értelmiség színe-java sietett elhatárolódni tőlem, villámgyorsan magukévá tették a hatalom hazug rágalmait. A Mazsihisz az elsők között volt! A direkt félreértelmezett »genetikusan« határozószó volt az ürügy, de voltaképpen az verte ki biztosítékot, hogy megírtam: Magyarország az egyetlen ország Európában, amelyik nem mutatott megbánást a holokauszt idején elkövetett rémtettekért. (...)
Tavaszra áll majd a Szabadság téren a német megszállási emlékmű. Mit gondol az »angyali« Magyarországról?
Az elmúlt huszonnégy órában zavaros hírek érkeztek hozzám a szoborról, nem tudni Orbán Viktor meghátrál-e vagy sem. S ha meghátrál, minek lesz köszönhető? A várható elítélő nemzetközi fogadtatásnak, vagy annak, hogy a magyarországi zsidók képviseletében a Mazsihisz esetleg bojkottálni képes miatta az »emlékév« hivatalos eseménysorozatát? Nem szívesen jósolok, de a Mazsihisz bojkottját éppúgy valószínűtlennek tartom, mint Orbán Viktor meghátrálását. Az »angyali« Magyarországról azt gondolom, inkább »ördögi«. Amúgy meggyőződésem, hogy a történelemhamisítás csak tovább torzítja – bibói értelemben – a magyar néplelket. Az eltorzított lelkű nép és torz lelkű vezetői egymásra találásának történelmi kimenetele csak tragikus lehet. Az élet rendszerint csak egyetlen esélyt kínál. Ha valaki – akár egy személy, akár nagyobb közösség, nép, nemzet, ország – azt az egy sanszot elszalasztja, még egy lehetősége nem lesz. Magyarország elszalasztotta a rendszerváltáskor tálcán kínált lehetőséget, hogy csatlakozzon a civilizált, szabad világhoz.”