„Ha valaki a paksi bővítés értelmét akár energetikai, akár pénzügyi szempontból keresné, azonnal hagyjon fel vele. Nincs neki. Paks II. ugyanis nem más, mint egy egyszerű, avagy mezei keynesi stimulus, ezért nem is kell, hogy értelme legyen.
John Maynard Keynes egyik leggyakrabban idézett írásában azt javasolja, hogy alacsony foglalkoztatottság esetén a kormány egy elhagyott szénbányában, régi palackokban rejtsen el bankjegyeket, majd temesse be a bányát, és alkalmazza a privát szektort a kincs előbányászására. A keynesi elmélet szerint ez jobb, mintha semmi nem történne. Arról, hogy az ilyen projektek valóban segítik-e a gazdaságot, azóta is vita folyik. Azonban nem kétséges, hogy ezzel a módszerrel a kormány könnyen juttathat jövedelmet egy általa preferált vállalkozói körnek.
Paks II. persze több ennél. A projekt a Fidesz gazdaságpolitikai terveinek fontos pillére a második ciklusra, és része egy nagy országstratégiai víziónak, aminek célja a kelet felé fordulás.
Ennek a tervnek a második pillére az atomerőmű-építés mellett a gyenge forint. Papíron egy kis exportorientált országban a gyenge fizetőeszköz stimulusként hathat.. Van azonban egy kis gond: a devizahitelesek ügye, akiknek helyzetén a gyenge forint tovább ront. Ez mondjuk nem is annyira gazdasági probléma, mint inkább politikai, de mint tudjuk, a Fidesznél a politikai szempontok megelőznek minden mást. De erre is van megoldás: a devizahitelesek kibékítésének árát majd ráverjük a bankokra – gondolják.”