E pillanatban se fogadom el, hogy némelyek Orbán Viktor országlását az államszocializmussal rokonítják, holott az nem más, mint egy keresztény mázzal leöntött, antiszemitizmussal kacérkodó, a Horthy-korszakot nem kevés elemében visszahozni próbáló, tekintélyelvű nacionálkapitalista rendszer.
„E pillanatban se fogadom el, hogy némelyek Orbán Viktor országlását az államszocializmussal rokonítják, holott az nem más, mint egy keresztény mázzal leöntött, antiszemitizmussal kacérkodó, a Horthy-korszakot nem kevés elemében visszahozni próbáló, tekintélyelvű nacionálkapitalista rendszer. Mégis az eljárás, amelyet a kormányzat megengedett magának a MAZSIHISZ-szal szemben, és másik oldalról, e szervezet vezetőinek reagálása, bizony felidézi a valamikori pártállam és a szakszervezetek viszonyát. Az utóbbiak funkciója – így is nevezték – az ún. hajtószíj volt. Vagyis közvetítették a politikai főhatalom (Politikai Bizottság) akaratát, s érdekképviseletet kizárólag az ekként meghúzott határokon belül biztosíthattak. (...)
Ugyanakkor felvetődik az a kérdés is, vajon milyen mértékben térhetnek el az érdekképviseleti vezetők az őket megválasztó testületek határozataitól?
Tudniillik a MAZSIHISZ vezetőinek Orbán Viktornak küldött 2014. február 10-i levele három lényeges tekintetben különbözik az előző napi rendkívüli MAZSIHISZ-közgyűlés döntésétől:
1/ Nem követeli a józsefvárosi projekt (Sorsok Háza) leállítását, hanem »alternatív« javaslatot tesz Együttélés Házára (Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga Budapesten + ilyen Házak országos hálózata).
2/ A Szabadság téri emlékmű (elhagyva a »német megszállási« jelzőt...) létrehozásának leállítása helyett tárgyalásokat szorgalmaz (»szeretnénk párbeszédet kezdeményezni«).
3/ Teljesen elhagyja (nem tartalmazza) Szakály Sándor történész leváltásának kérését a VERITAS Történetkutató Intézet éléről (mert a magyarországi holokauszt első halálba deportálását idegenrendészeti eljárásnak értékelte – idézőjel nélkül...).
A MAZSIHISZ vezetői tagadják, hogy antidemokratikusan cselekedtek volna. Ám nem tudják bizonyítani, hogy a »felállítás leállítása« és a »párbeszéd kezdeményezése« (emlékmű) szemantikailag azonos kifejezések lennének, továbbá hogy Szakály megnevezése, leváltásának kérése és ennek elhagyása szintén ekvivalenciában vannak egymással. Ráadásul a politikai helyzet se fordult nagyot vasárnapról hétfőre (a közgyűléstől a levél megírásáig).”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
A miniszterelnök rövid videós összefoglalót osztott meg az EU-csúcs legfontosabb pillanatairól.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Andrij Szibiha ezt nem teszi zsebre.
Az uniós csúcs végén nem az eredeti forgatókönyv valósult meg.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
